Válás előtt, mit reagálnál erre, a gyereked részéről?

Elbeszélgetnék vele a párkapcsolatok dinamikájáról, hogy két ember között mennyit számít a bizalom, az őszinteség, és ha ezeket valaki elveszíti, onnantól kezdve a kapcsolatnak lőttek. Megmondanám neki, hogy őt nagyon szeretem, és ne aggódjon, a tandíja meg minden anyagi dolga továbbra is fedezve lesz, maga miatt nem kell aggódnia, de a saját boldogságom nem fogom sutba dobni csak azért, mert kényelmesebb lenne. Illetve igen, elfogadom, hogy mások benne maradnak a kapcsolatukban, de én nem teszem, mert ez számomra elfogadhatatlan, hogy a párom ennyire átvert és megalázott, így az üres színjátéknak semmi értelme sem lenne. Tőle is ezt várnám el, ha esetleg a jövőben ilyen helyzetbe kerülne, mert egy élete van csak, amit annak teljességében kéne leélnie, függetlenül attól, hogy hány évesen jön az életébe egy ilyen probléma.

Még csak 2 hónapos a lányom, és az apjával nem tervezünk válni, szóval nem fog mostanság elém állni egy ilyen kijelentéssel, de ha esetleg egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, akkor őszintén elbeszélgetnék vele erről, nem ráznám le csak egy kétszavas válasszal. Ezzel is példát mutat neki az ember, és szerintem az a jó példa, ha nem marad benne egy pocsék kapcsolatban, ahol a párja hűtlen volt, felvállalja az érzéseit és a gondolatait.

Szerinted normális az , hogy egy házaságban ahol hűséget fogadot 2 fél, egymást csalják össze vissza mert így a gyerek jelentős előnyhöz jut?

Szerinted miért kellene olyan személlyel együtt élnem aki egyfolytában összehazudja, hogy boldog velem mikőzben más nő karjai közé fut!?

Mi értelme van olyasvalakivel házasságban élni aki olyanokat tesz ami nekem fájdalmat okoz, csak azért mert így kényelmes pénzűgyileg. ...stb

26N

A válás temérdek átka közül ez az egyik. A gyerek, aki értetlenkedik miért nem nyeled le a keserűpirulát, miért nem kussolsz és tűröd el, amit a párodtól kapsz. Semmi gond! Bármivel és bárkire hivatkozik, Te menj a saját fejed után és vidd végig amit elkezdtél! Jobb lépni, mint sínylődni egy olyanban ami nem megfelelő. Az ilyen gyerek maradjon a másik szülőnél, ha ennyire megbecsüli Őt, vagy lenéz téged, mert nem tudsz azonosulni a helyzettel, meg az Ő problémájával.

Ez igenis anyagiasság.

A válasz egyszerű: "Minden háborúban vannak civil áldozatok. Ártatlanok, akik csak szemtanúi voltak az eseményeknek. Járulékos veszteség. Ez a Te tandíjad is! Sorry!" Esetleg bíztathatod, hogy vasalja be a párodon :))))))) Vagy ... ha már ahhoz elég nagy, hogy tandíjat fizessenek utána, talán ahhoz is elég nagy, hogy elmenjen dolgozni és esetleg magának keresse meg a rá valót! Hajrá kicsim, "life is calling You" felkiáltással!

Meglepődnék, hogy ilyen gyereket sikerült nevelnem.

Jómagam is elvált szülők gyereke vagyok, egy pillanatig nem jutott eszembe az az önző gondolat, hogy márpedig maradjanak együtt MIATTAM.

Attól még volt egy apám meg egy anyám mert szétmentek, ugyanúgy teljes értékű szülők voltak.

Na mi lesz a tandíjjal? Nekem is fizették a sulimat felesben mikor szükség volt rá.

Leszarok más szülőket, leazarom, hogy más kinek hagyja magát megalázni, de te sem lennél velem kedves, ha idegen kölköknek segítenék tanulni, mert veled nem lehet, nekik adnék zsebpénzt, őket vinném programokra és rájuk büszkébb lennék, mint rád, miközben te csak azért laksz velem, mert nem akarom, hogy a gyámügy rám törje az ajtót, amúgy meg le vagy szarva. Ja, és alig várom, hogy elmenj táborba, hogy a szomszéd kislánynak csináljak sütikéket és együtt Minecraftozzunk.

Ha egy ilyen helyzetben jól éreznéd magad, amit erősen kétlek, akkor majd te hagyhatod magad rommá csalni. Addig viszont ne avatkozz bele a felnőttek dolgába, főleg ne kérdőjelezd meg más érzéseit.

Másrészt mi lenne a tandíjjal? Azon kívül, hogy idehaza 12 állami félév áll rendelkezésre ingyen, úgy vállalok gyereket, hogy bármikor tudjam állni az ellátását, az oktatását és lehetőleg majd a saját otthonát is. Mert magamnak szültem.