Mi értelme van annak, hogy egy nő 20-22 éves korában férjhez megy, majd gyerek után rövid idővel szétmennek?

Hogy ha szétmennek, akkor nem sok értelme volt... sőt.

De egyébként 30+ os házasoknál is ugyanúgy megfigyelhető ez. Sok a válás sajnos.

Egyébként én annak a híve vagyok, hogy éljünk együtt 4-5 évet. Ilyenkor már bőven elmúlik a kezdeti rózsaszínköd. Ha továbbra is minden passzol, akkor látom értelmét belevágni az ehhez hasonló projektekbe.

Senki se úgy köt házasságot, hogy egyszer majd el fog válni.

Fiatalok, bíznak abban, hogy sok év múlva is szeretni fogják egymást. És tévednek.

Manapság sajnos mindegy hány éves korban házasodnak az emberek, bármikor elválnak, újra házasodnak mert miért ne. Végülis úgy vannak vele, hogy inkább eldobnak mindent, minthogy megpróbálják helyrehozni a felmerülő gondokat közösen. Sajnos nincs már értéke a házasságnak manapság. Akik fiatalabbak, mint az átlag azok feltételezem azért mennek szét, mert rájöttek még keveset éltek.

Kivételek mindenhol vannak persze.

Annak mi értelme van ha 30 éves korára a századik partneren van túl.

Fiatalon sokkal könnyebb alkalmazkodni a másikhoź. Nagyobb eséllyel maradnak együtt.

Azért tartom hatalmas felelőtlenségnek mert szinte semmilyen felnőtt élethelyzetet nem éltek még meg együtt. Azt is kétlem, hogy huzamosabb ideig mondjuk együtt éltek volna ilyen korban egy háztartásban. Teljesen más kapcsolat az amikor a szüleinktől kapott zsebpénzből suli után beülünk meginni egy kávét, és teljesen más egy igazi felnőtt kapcsolat ahol ki kell egyensúlyozni a munka-pénz-szabadidő-háztartás-felelősség kombót. Vannak az embernek nyilván 20 évesen is problémái meg felelőssége, de én ezt nem tudnám ahhoz hasonlítani amikor már tényleg felnőtt problémái vannak az embernek.

Arra alapozni egy házasságot, hogy tini járogatásként működőképes volt a kapcsolat szerintem egy nagyon rossz döntés. Pláne ha még gyerek is jön a képbe úgy, hogy gyakorlatilag még a szülei is gyerekek és semmilyen alapot nem tudnak maguktól adni a gyereknek semmilyen értelemben.

Ráadásul huszonévesen nagyon kevés embernek van már teljesen kifejlődött személyisége, nagyon kevesen ismerik önmagukat. Így nagyon nagy a valószínűsége, hogy két teljesen más irányba fognak fejlődni és változni.

De mindenkinek szíve joga, hogy hogy cseszi el az életét, nem az én dolgom. Amíg nincs gyerek és nem teszik tönkre egy másik ember életét is addig nem érdekel.