40 évesen két gyerekkel válni, ha nincs meg az anyagi háttér?

11 éve vagyunk házasok. Van egy 11 éves lányom és egy 9 éves fiam.

Hosszú évek alatt hidegültünk el egymástól. Nem voltak szinte soha veszekedések, szép csendben történt az egész és kölcsönösen. Évek óta úgy élünk, mint a barátok, megmondom őszintén nekem ez így jó volt és úgy tűnt, hogy a férjemnek is, nem éreztem, hogy többre vágyok és el is kényelmesedtem ebben a helyzetben. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeknek is így a legjobb.

De a férjemnek van valakije, most jött el az a pont, hogy válni szeretnék. Nem a harag miatt. Mi már nem úgy néztünk egymásra, mintha egy pár lennénk. Az bánt, hogy a hátam mögött csinálta. De egyébként megértem és nem akarom megfosztani semmitől. Egy ideje már én is érzem, hogy hiányzik valami az életemből. Szeretném ha mindkettőnk előtt új lehetőségek nyílnánank meg, mert elvagyunk egymás mellett, de az élet nem erről szól. Nem vagyunk boldogok.

De itt jön a bukkanó, hogy én elrontottam az egész életem. Egy irodai titkar végzettségem van, irodaban dolgozok netto 140.000 a fizetésem. A férjem sokkal jobban keres nálam így megélünk, de nélküle, ennyi pénzből szerintem nem tudnánk. Tudom, hogy támogatná a gyerekeket, és úgy gondolom többet adna nekik mint a gyerektartás, de nem a másik ember jóindulatától szeretnék függni.

A lakást valószínűleg eladnánk tehát csak albérletbe tudnék menni. Ennyi végzettséggel nem találok olyan munkát, ahol többet keresnék, ahhoz hogy tanulni tudjak valamit pénz kellene, nem hiszem, hogy máshogy bejutnék az egyetemre. Csak fizetősre. Az is több év mire elvégzem és nem is tudom mibe érdemes itthon belekezdeni. Külföldön is gondolkodok. Elsősorban Németország. De a nyelvet nem beszélem, csak az angolt. És kimenni csak így a semmibe, nem tudom, hogy ez hogy működne. Van kint barátom, aki segítene, de nem akarok rászorulni senkire.

De még ez vonz a legjobban, a gyerekeknek is sokkal jobb lenne kint felnőni. Viszont ott van az is, hogy a férjem ezt az otelet nem díjazná és nem tudom, hogy engedné - e. Természetesen nem akarom elszakitani a gyerekektől, bármikor jöhetne hozzánk, de az mégse olyan, mintha itthon bármikor láthatja őket.

Ugy érzem hogy már el vagyok késve mindennel és késő új életet kezdeni. Pedig nagyon szeretnék. De szinte lehetetlennek érzem. A 0rol kéne kezdenem mindent. Már rég nem itt kéne tartanom, nagyon bánom, de ezen már nem változtathatok.

Ti hogy látjátok a helyzetet?

Jart valaki hasonló cipőben?

Minden tanácsot és lehetőséget szívesen fogadok!