Miért baj az ha a valaha volt házastársak a válás után jo viszonyba maradnak?

Szerintem nem baj, ameddig nem ér el egy bizonyos szintet. Az, hogy nem acsarkodnak egymásra, el tudnak egymással jóízűen beszélgetni, nemcsak addig beszélnek, amíg a gyereket átadják egymásnak, az oké. Az már túlzás szint nálam, ha:

- a fontos gondjait, bajait nem a párjával, hanem az exével beszéli meg valaki

- elsődleges értesítőnek a telefonjában az exe van

- az ex bármikor ugráltathatja, akkor is, ha már előre eltervezett program van az aktuális párral (itt nem a vészhelyzetre gondolok, amikor életveszélyes baleset történt az exszel vagy a gyerekkel, hanem az ilyenekkel, hogy "jaj, meghívott a Juci moziba / a Karcsi sörözni, tudom, hogy most mentetek volna nyaralni, de inkább te vigyázzál már a gyerekre"

- ha az ex közben fúrja a jelenlegi párt és láthatóan próbálkozik a fúrással / nincs túl az exen

Valójában a baj leginkább az, hogy egyáltalán nem tudott, hogy mi okozza benne a bajt. Ha tönkreteszi a következő kapcsolatot, akkor sem értjük, hogy miért. Pedig már vagy egy évtizede ismert az emögött húzódó biológiai jelenség!

Arról van, szó, hogy tévhitekben élünk már kb. 50 éve. Az egyik legsúlyosabb az a tévhit, hogy mit tartunk a szex funkciójának. Természetesen nem azt amit nagyanyáink mondtak, azaz a szex nem párzás, a funkciója nem (kizárólagosan) a megtermékenyítés. De az a közhiedelem sem igaz, hogy csupán két ember örömszerzése mindenféle egyéb következmény nélkül. Komoly, és nagyon hasznos következménye van! A testi kapcsolat alatt nagy mennyisében termelődik egy oxitocin nevű hormonunk. Ennek "alattomos" hatása az, hogy fokozatosan egyre erősebb kötődést épít ki a pár között. Ahhoz, hogy ez a kötődés jó erős legyen, biológiai örökségként az evolúciótól megkaptuk az orgazmust. Azaz az élvezetben egy endorfin nevű hormonunk droghatása okozza a gyönyört, s erre rászokunk, függőség lesz, tehát sok szex. Az oxitocin pedig szépen fejti ki a hatását. A kötődés egyre erősebb lesz, mindenképpen az adott személyre irányul, és a kötődés soha nem múlik el.

Az erősségére és a hosszantartósságára fényes bizonyíték, hogy ez a hormon másfajta kötődést is tud létesíteni, mégpedig szülés alatt az anya és újszülöttje között, amely a szoptatáskor tovább nő. (A kötődés az agyi hálózatban alakul ki az oxitocintól, míg az agyon kívül a simaizom összehúzódást vezérli). Ha a gyerek felnő, és kirepül, az anya nagyon nehezen válik meg tőle (sok esetben soha, de ez egy külön probléma). S a legnagyobb lelki fájdalom, ha az anya elveszti a gyermekét, s ez éppen a kötődés miatt.

Ugyanilyen nagy fájdalom, ha elhagynak, vagy megcsalnak. Feldolgozni nem tudjuk, csak különböző (gyakra piszkos) trükkökkel a háttétbe kényszeríteni, és azt mondani: túléltem.

A piszkos trükkök egyike az a fajta, amikor a fájdalomtól, elhagyatottságtól előálló önbecslési hiányunkat (ugyanis az a nullára esek le), azzal próbáljuk visszanyeni, hogy a másikat gazembernek, szemétnek, aljasnak állítjuk be. Ezzel az ő önbecslését romboljuk le, s legtöbbször ő is visszavág, sőt a technikát másokon is alkalmazza. Nagyon gyakori, hogy ilyenkor a gyermek az áldozata ennek, s ő nem is tud róla milyen sérülésekkel nő majd fel, s magát egészségesnek vallja, noha ez nem igaz.

Szelídebb formája a kérdésben felmerült mód, amiről azt hisszük, hogy ez az igazi, a jó. Ám miközben az új partnerrel ismét kötődésünk alakul ki, az agyunk nem tudja, hogy kihez is kötődjünk. Értelmünkkel felfogjuk ugyan, hogy az újhoz, azonban a kötődés mögött nem hogy értelem nincs, hanem ráadásul magán az értelmen fölül hat, azt durván felülbírálja. Ez komolyan kihat a következő kapcsolatunkra. Az új kötődésünk - bár ugyanolyan erős lehet, és ugyanúgy fáj a megcsalás - zavart szenved.

A legfontosabb következménye ennek a mechanizmusnak az, hogy a legelső testi partnerrel szembeni kötődés - ha még nem vol más utána - olyan erős, hogy automatikus védelmet nyújt az ellen, hogy megcsaljuk a másikat! Ez az evolúciós hatásnak a legfontosabb eleme is. Bizonyítja ezt Pat Fagan nemrégi felmérése is, amelyben azt vizsgálta, miként függ a házasság első 5 évében a válások aránya attól, hogy hány partnerünk volt előtte (2017 - The most important correlation in all of social science). Azt találta, hogy pl. nőknél, ahol a partner nélküliség miatt alacsony esélyt tapasztalhatunk, már egyetlen előző partner tizenkétszeresére (12x!!!) növeli ezt! Vagyis a második partnertől már könnyen megy a megcsalása a másiknak. És persze az okozott fájdalom annál is nagy, elhagy minket, majd ő csinálja ezt tovább, terjesztvén a hűtlenséget, mint egy pestist. S az önbecslési válságok is terjednek szerte szét a társadalomban. Az elmúlt 5 évtizedben - a szexforradalom óta - ez a terjedés hatalmas méretet öltött, s a vele járó bizalmatlanság, és az önző magatartás elterjedése egyre súlyosabb válságba csap át. (Ez az igazi oka a fejlett civilizációs régióban a helyi népességfogyásnak). Nem kívánok a hamarosan bekövetkező súlyos eseményekről itt nyilatkozni, inkább a megoldásra próbálok választ adni:

Egyetlen olyan megoldás van ami, a legkevesebb további kárt okozza: A volt házastárssal való kapcsolat teljes megszakítása. Még a messzire költözés is javasolt, de minden kapcsolati elemet fel kell számolni! Durva dolog ez, ha van közös gyerek, és kapcsolatot akarunk vele tartani. Egy ilyen eset egy csapda! Nem lehet jól kijönni belőle a tapasztalatok szerint se. ettől szenvednek ma 1 milliárd emberből sok száz millióan. A következmények nem beláthatatlanok, hanem a fogyás miatt egy demográfiai válság tör ki, és belőle nincs hova menekülni, mindenütt ez lesz a civilizált régióban. Ez az amiről nem mernek beszélni, és helyette pl. klímakatasztrófával hisztériáznak, hogy eltereljék a figyelmet. 10-20 évünk van még, vagy már ma tömegesen szemléletet váltunk, és a megoldást olyan fiatalokra hagyjuk, akik megtagadják a szexforradalom által elterjedt tévhiteket, hiedelmeket.

#17, csókoltatom a szerzőt, de a válások többségében VAN gyerek, amiről annyit mondasz, hogy az egy csapda.

Két olyan exem van, akivel nincs közös gyermekük, ők el is tűntek, szépen maguktól a ködben. A frászt kell még el is költözni.

A gyerektől viszont nem válunk, akár van új kapcsolat, akár nincs.

Ha még van gyerek, akkor apját/anyját/haverjait is el kell fogadni.