Mit tegyünk új párommal? Tényleg rossz vagyok?

Kitartás. Megpróbáltad, egyedül, de nem ment. Egy házasság nem egy ember hűséges szolgalelkűségéből áll, pláne nem szabad benne élni egy bántalmazó kapcsolatban.

a szüleiden csodálkozom. Én biztos mellette lennék a saját gyerekemnek, hisz én vagyok az, aki feltétel nélkül szereti. Lehet, hogy előbb ezt a részét kellene tisztázni. Elmondani nekik hogy hogyan éltél évekig. Nálunk nem tudom elképzelni azt, hogy ha a férjem megtudná, hogy a lányunk szenved a házasságában és bántalmazzák, akkor a veje mellé állna. Konzervatív elveket vallunk, de ez nem fér már bele a konzervatívságunkba, szerintem verseny lenne közöttünk, hogy ki menti ki hamarabb a gyerekünket a rossz kapcsolatból. Szóval ez számomra sajnos érthetetlen. De itt sok féle szülőről lehet olvasni, biztos, hogy létezik ilyen is, amilyen a te apád és anyád. Ha az én lányom lennél, akkor nem itt tartanál.

A férjedet pedig a bosszú fűti, nem a szeretet. Most felborítottad a kényelmes életét, ne is várj ennél többet tőle.

Akik meg itt nagy kényelmesen kommentálnak, hogy neked a jó édes felmenőd, hogy párod lett, ne hallgass rájuk.

Ez a te életed, nem a szüleidé. Őket annyiban értsd meg és engedd el, mert másképp nevelkedtek. Látod anyukádon is, hogy inkább ül a langyos kakiban és csendbe marad. De te nem ő vagy.

Ahogy elolvastam a jó hosszú és zavaros előzményeket (előre is elnézést, ha belekavarodtam vagy átugrottam valamit), szeretőre gyanakodtál, de az nem derült ki, csak az, hogy jó eséllyel pornófüggő és ezért nincs elég szex otthon. El akartad hagyni, de aztán tepert, de szerinted nem jó irányban vagy csak rájöttél, hogy már kukázni szeretnéd. Hogy egyébként milyen ember és apa (volt eddig), arról nem írtál, csak hogy otthon folyton rossz kedve van, és nem szeretsz vele lenni. (És hogy lehet kisgyereketek, ha már 8 éve rossz szerinted a házasságod?) Innen és ennyiből nem lehet megítélni, ki a jó és ki a rossz és mi vezetett ide, "ki kezdte". Ha esélyt akartatok volna adni, akkor beszélgettek (többször, gyerek nélkül), elmentek valahová kettesben (többször, gyerek nélkül), vagy jártok párterápiára vagy külön pszichológushoz... És azért kell a több alkalom, mert pár alatt csak a veszekedésig és egymás mellett elbeszélő hibáztatásig jutnak el a párok. 3 hónap pedig semmi, inkább egy fél év kell ehhez. Most még bőven egy érzelmi hullámvasúton ültök mindketten a férjeddel és nem ésszel, hanem haragból döntötök és csak nyerni akartok egymás felett, aminek sosincs jó vége.

Aztán szerintem is várhattál volna az új pasival (vagy legalább a bemutatásával a szüleidnek meg pláne a gyereknek) a válás utánig. Ha ő az igazi, megvár.

Ez a te életed.Te tudod csak,hogy mit éltél át a férjed mellett és nem azok,akik itélkeznek,feletted.

Magasról tegyél a véleményükre,és örülj,hogy jól vagytok az új pároddal.

Minden jót tovább is,és kitartást!

Hat nekem is feltuntek azok a furcsasagok, amiket feljebb emlitettek. De ezektol teintsunk el, hozzatenni nem tudok, azt lejatszod majd magadban.

A ferjed nem fog tudni pszichiatriai esetnek nyilvanitani. Ha komoly bajod lenne, arrol orvosi szakvelemeny lenne, terapiaval es konkretan le lenne irva, hogy mire nem vagy kepes. Gyerekneveles, autovezetes stbstb. Szoval ez a resze pipa, nem lesz olyan orvos, aki alkalmatlannak nyilvanitana.

A lakasodbol kiteheted, ha akarod, csereld le a zarat es kesz. Nem jogszeru, ha oda van bejelentve, de ebbol majd latni fogod, hogy mennyire gondolja komolyan. Nyilvan ha bevet mindent, akkor adnod kell neki egy kulcsot, amig a birosag nem dont.

Megveri az uj parod. Ennel nagyobb hulyeseget nem is csinalhatna. Egyreszt hivatasoskent nem csak egy ejnyebejnyevel jar az ilyen, masreszt onnantol kerheted a tavoltartast is gyerektol. Hidd el, eleg sok biro eliteli az agressziot a 21. szazadban. Ma mar nem meno, ha valaki csak ugy megruhaz valakit.

Az uj baratodra visszaterve, nehez dolog. Nem kellett volna. Neked most egy igen kemeny valason kell keresztulvergodnod, ami igencsak megterhelo lesz lelkileg. Ez pedig a kapcsolatra is ra fogja nyomni a belyeget. Egy kezdodo kapcsolatnak arrol kell szolni, hogy a fellegekben jartok, semmi sem lehetetlen stb. Helyette meg a legszebb resze ugy fog eltunni, hogy meg sem tudjatok elni a gondok miatt. Ezt a reszet nagyon elcseszted. Szinte biztos, hogy nem fogtok egyutt lenni 1 ev mulva. Magaddal is kicsesztel.

Ja es ebbol kovetkezik, hogy teljesen felesleges bemutatni barkinek is. Egyaltalan nem azt erned el vele, hogy komolyan vegyenek, hanem az ellenkezojet. Epizodszereplove silanyitottad, ennek nem most volt itt az ideje. A szuleidnek pedig mondd meg, hogy szalljanak magukba, mert epp most vaditanak el teged maguktol. Nem tanacsokat kersz toluk, hanem megertest. Ha nem tudnak adni, akkor onnantol kerulni kell oket.

A baratok bajban is melletted allnak. Keresd a tarsasagukat, tamaszkodj rajuk es ok megtartanak. Soha nem fogsz tudni mindenkinek megfelelni, de nem is kell. Azokkal tartssd a kapcsolatot, akik elfogadnak ugy, ahogy vagy, es nem egyes dontesektol teszik fuggove, hogy kivancsiak rad, vagy sem.

43F

Én az új párod szemszögéből éltem meg egy hasonló törtenetet.

A férjemmel az előző házasságában megalázóan, verbálisan agresszíven bántak. Az előző felesége kívülről mindenkinek egy tünemény volt, így senki se értette, mi baja a férjemnek, miért hagyja el, pláne hogy nagyon pici gyerekük is van. Rosszalta is mindenki, még a saját barátai, szülei is. A házassága alatt többször mondta a férjem a volt feleségének, hogy ha ezt így folytatja, ez nem fog működni köztük, de a nő sosem hallotta meg. Mikor elhagyta, az exe teperni kezdett, de akkorra már késő volt. Ezt is a férjem szemére hányták, hogy nem is akarta megjavítani a házasságát, pedig a felesége végre kész volt változni, párterápiára is elment volna. Nem értették, hogy mire az ember meghozza azt a döntést, hogy elhagyja a házastársát, addigra már meghalt minden a szívében. Addigra olyan távol kerül tőle érzelmileg, hogy nincs visszaút. Mindenki úgy gondolta, hogy ez csak egy párkapcsolati válság köztük, amit a férjem rosszul kezel, mert nem akarja rendbehozni a dolgokat. Pedig eldönteni, hogy válsz, nem párkapcsolati válság, az a párkapcsolat vége. A válság az előtte lezajlott években volt, csak az senkit se érdekelt, amíg nem került valódi közelségbe a válás.

Ha a volt feleségétől nem is, de a szüleitől ő is megkapta, hogy biztosan pszichés baja van, el kéne mennie pszichológushoz. Sokan tekintettek rá úgy a környezetéből, mintha egyszerűen megőrült volna.

Én a válás nagyon korai szakaszábaná érkeztem az új nő szerepébe. Szintén felmerült a vád, hogy biztosan manipulálom őt. Senki sem fogadott el engem eleinte, sem a családja, sem a barátai. Én voltam szörnyella. Mi viszont állati szerelmesek voltunk, igenis meg lehet élni egy bimbódzó kapcsolat mézesheteit egy csúnya válas közepette is, emlékezetesen boldog időszak volt az a kapcsolatunkban. És igen, ezt a szemrehányást is megkapta a férjem, hogy nem sokkal a különkölzözés után neki épp nem boldog szerelmesnek kéne lennie, hanem nyüszítő, sebeit nyalogató, összeomlott félembernek. Ettől függetlenül persze nehéz időszak volt, a mai fejemmel már nem értem én sem, hogyan tudott ez a szerelem ilyen jól működni ilyen rémes körülmények között, és hogy hogyan tudtam elviselni azt a sok rossz dolgot, amivel a férjem együttjárt, de szerencsére a lilaködös állapot átsegített mindenen. A válás lezajlott, a környezete évek alatt lassan felengedett, nagyjából elfogadtak, a volt feleség nyitott felém, a pici gyerekük hozzánk költözött, mi összeházasodtunk, született kisbabánk is, és azóta is boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Minden történet nagyon egyedi, de amit tanácsolhatok: légy tökös, vállald fel a döntéseid, vállald fel a párod, légy biztos benne, hogy igenis szabad neked párkapcsolatot kialakítani, nem sértesz semmiféle erkölcsöt ezzel, állj ki a párod mellett, ha komolyan gondolod vele, és ne engedj a férjed zsarolásának/fenyegetésének, hogy ne jöjjön a városba, ne találkozzon a gyerekekkel, ne tegye be a lábát a házba. Nem kell direkt hergelni a férjed, és az orra alá dörgölni, hogy mikor és hol töltesz időt a pároddal, de a túl nagy konfliktuskerülés bánthatja a párod, fájhat neki. Ha így döntöttél, akkor bele kell állnod a helyzetbe, és viselni a balhékat. Nekem nagyon szimpatikus volt a férjemben az elején, hogy azt éreztem rajta, tudja mit akar, és árral szembe is kiáll mellette, nem bizonytalanodik el. Valamennyire azért ő is kerülte olykor a konfliktusokat, egyszer pl. azt hazudta mindenkinek, hogy munka miatt kell elutaznia egy hétre, de valójában velem töltötte a hetet, csak nem akarta, hogy cs*szegessék, illetve a korai összeköltözésünket se terítette ki rögtön, de számomra még elfogadható mértékű volt ez a konfliktuskerülés, és még így is a meg nem alkuvás dominált.

Semmiképp se fogadd el a szüleid kérését sem, hogy majd egy év múlva ismerkedjenek meg a pároddal. Ez roppant megalázó, a helyedben nekem biztosan fájna, hogy ezt kérik. Más körülmények közt nyilván kíváncsiak lennének a párodra. Ha hosszútávra tervezel ezzel a hapsival, akkor azt kell érezned és éreztetned, hogy ez a kapcsolat pont olyan teljes értékű és valódi párkaocsolat, mintha szingliként ismerkedtetek volna meg. A válás sajnálatos dolog, de semmi köze az új párkapcsolatodhoz. A gyerekkel akkor találkozzon, amikor te elérkezettnek látod az időt. És ha már találkozott a vele, van némi kapcsolatuk, akkor előbb-utóbb a férjed is meg akarja majd ismerni, meglásd. Kitartást!