Hol lehet olyan fiatal nőkkel ismerkedni, akiket érdekel a vallás, a politika és a filozófia?

Én nőként filozófiából érettségiztem. Ez volt a választott tantárgyam, mert a kötelező érettségi tantárgyak kellettek a felvételimhez, így szabadon dönthettem, hogy miből szeretnék. Nos, az érettségire felkészítő korrepetálásra 90% lány járt, a fiúkat nem igazán érdekelte a téma. Miről beszélsz, hogy "férfias téma"?

Ha van elég ismeretanyagod, mint ahogyan írod, akkor tudnod kell az okát, hogy miért nem voltak nők semmilyen tudományterületen. Talán azért, mert egyetemre sem járhattak és szavazati joguk sem volt? Svájc, az európai országok egyik leggazdagabbika, csak 1971-ben adott szavazati jogot a nőknek.

A nők az elmúlt évszázadokban, csak titokban vagy álnéven alkothattak, már ha egyáltalán kaptak olyan oktatást, amely lehetővé tette. A nők oktatásában, természetesen most a polgárságra és nemesi rétegre gondolok, kizárólag nyelvre, társalgásra, háztartás vezetésre, számolásra, zenére, táncra és hímzésre, stb oktattak. Nagy ritkán az irodalom is belefért. Semmilyen komoly reál tantárgyból nem kaptak képzést. A paraszti réteget hagyjuk, akik a lakosság 80%-át adták, mert ott az 4, 6 majd 8 elemi volt a maximum.

>"Én nőként filozófiából érettségiztem. Ez volt a választott tantárgyam, mert a kötelező érettségi tantárgyak kellettek a felvételimhez, így szabadon dönthettem, hogy miből szeretnék. Nos, az érettségire felkészítő korrepetálásra 90% lány járt, a fiúkat nem igazán érdekelte a téma. Miről beszélsz, hogy "férfias téma"?"

Amit középiskolában "filozófia" címen tanítanak, az valójában a filozófia történetének elképesztően felhígított változata. Emelt szinten is. Arról már nem is beszélve, hogy semmilyen modern oktatás nem veszi észre a saját premisszáit, nem veszi észre a saját perspektíváját és annak a perspektívának a határait, így eleve nincsen olyan pozícióban, hogy bármit is megértsen a múltból.

Hogy a modern fiúkat (és lányokat) mi meg mi nem érdekel, az vajmi keveset számít ilyen szempontból.

>"Ha van elég ismeretanyagod, mint ahogyan írod, akkor tudnod kell az okát, hogy miért nem voltak nők semmilyen tudományterületen."

Van ismeretanyagom. A nők azért nem voltak jelen semmilyen tudományterületen, mert egyetlen tudományterület sem ad a nők értékéhez semmit sem, így totálisan felesleges ilyennel pazarolniuk az idejüket. Ez az egyik ok. A másik, hogy általánosan elmondható, hogy a nők intellektuálisan elmaradnak a férfiaktól (jön a guillotine...), aminek szintén több oka van, de ezek az okok -- szintén, a modern ember számára -- olyan levezetéseken alapulnak, amiket a modernek nem képesek sem felfogni, sem megérteni. Azért is van az, hogy még olyan "nagyra értékelt" filozófusok is, mint például Ayn Rand, csupán férfiak nézeteit átfogalmazva -- jó esetben félreértés nélkül -- elismételték. A harmadik ok pedig az, hogy a nők hatalmas, döntő többségét nem érdeklik ezek a témák mélyen.

Ezen három fő ok eredménye volt az, ami miatt nem láttunk egyetlen jelentékeny női filozófust sem, és amiért maga a kombináció is (nő, filozófus) idegenül, szokatlanul, idétlenül hangzik.

ELLENBEN, ez messze nem jelenti azt, hogy a nők ne érthetnének vagy foglalkozhatnának filozófiával -- hiszen éppen ezt keresem, persze "még ezt is" hiába --, egyszerűen csupán azt jelenti, hogy ezen a téren "újat" alkotni nem tudtak, és véleményem szerint nem is lehet férfiaknak sem, hiszen már minden érdemlegeset elmondtak az ókoriak. A filozófia és filozófusok pedig azóta nem mások, mint feltűnési viszketegséggel rendelkező, egyedieskedni akaró bohócok -- és ezek közül alig akad kivétel, még a férfiak közül is. N.B., itt a férfi >filozófusokról< beszélek (akik "alkottak"), nem pedig az egyszerű férfi emberről, akit érdekelhet a filozófia. Ez utóbbit azért írom, hogy perspektívát adjon.

>"Talán azért, mert egyetemre sem járhattak és szavazati joguk sem volt?"

És hova vezetett az, hogy most egyetemre járhatnak, és szavati joguk is van? A demokrácia kérdésébe itt nem mennék bele, lévén nem téma, de tulajdonképpen miért kellene a nőknek "szavazati jog"? Mit helyettesít a szavazás? Az erőszakot; a szavazás feltételezi, hogy akinek több szavazata, van az valószínűleg egy erőszakos összeütközésben (polgárháború, háború) is győzne. A nők egy ilyen összetűzésben nem "szolgáltatnak erőszakot", legalábbis nem úgy, olyan mértékben, mint a férfiak. Mi következik ebből? Az következik, hogy ha szavazi jogot adsz a nőknek, akkor lehetséges lesz egy olyan helyzet, ahol a szavazást megnyerheti egy olyan fél, aki egyébként erőszakban (polgárháború, háború) alulmaradna, ez pedig azt eredményezheti, hogy a szavazás vesztesének bizonyos körülmények között megérheti a háború, hiszen habár a szavazást elvesztette (az ellenfél női szavazói miatt), a háborút vagy valamilyen erőszakos összetűzést könnyűszerrel megnyerheti, ha több férfi áll az ő oldalán.

Magyarán, a szavazás csak akkor éri meg, ha egy olyan környezetben történik, ahol a szavazás eredménye ugyanaz lenne, mint egy erőszakos összetűzés eredménye. Ha nem ugyanaz, akkor a vesztesnek megérheti az erőszak a szavazás helyett. Ezt borítják fel a női szavazók. A nő a szavazati joggal "kap valamit a semmiért", ez pedig elkerülhetetlenül egy egyenlőtlenséghez vezet idővel.

Az egyetemmel kapcsolatban: milyen értéket ad egy egyetem egy nőnek? Én több egyetemre jártam -- neves egyetemekre --, de végül is mindet ott hagytam, mert pénzen kívül semmi értéket nem adtak volna nekem, viszont minden időmet és energiámat kiszipolyozták volna (ahogy jó ideig tették is).

>"Svájc, az európai országok egyik leggazdagabbika, csak 1971-ben adott szavazati jogot a nőknek."

Sokat elárul az érték pénzben való mérése ("leggazdagabb").

>"A nők az elmúlt évszázadokban, csak titokban vagy álnéven alkothattak, már ha egyáltalán kaptak olyan oktatást, amely lehetővé tette."

Mint írtam, úgy oktatni a nőket, mint a férfiakat, vagy úgy oktatni a férfiakat, mint a nőket -- egyiknek sincsen semmi haszna ebből.

>"A nők oktatásában, természetesen most a polgárságra és nemesi rétegre gondolok, kizárólag nyelvre, társalgásra, háztartás vezetésre, számolásra, zenére, táncra és hímzésre, stb oktattak."

Mivel ezek azok a dolgok, amik egy nő értékéhez hozzáadnak, és "a nő" irányába mozdítják őket. Ha egy férfit tanítanának hímzésre, meg főzésre, következne-e ebből >egyértelműen<, hogy ő jobb férfi lesz? Nem. Egyébként a nemes kisasszonyokat tanították irodalomra és filozófiára is, illetve történelemre, és minden egyébre, mivel éppen arra volt szükség, hogy a férjüknek intellektuálisan is partnerei legyenek -- nekem is éppen erre van szükségem, és ez hiányzik. Nem egy "filozófus nő", meg "politikus nő", meg "történész nő", hanem egy olyan nő, aki ezekkel tisztában van.

Mellesleg, gyakori feminista ferdítés, hogy a nők nem tanulhattak. Az igazság az, hogy az nem tanulhatott, akinek nem volt rá pénze, mivel nem voltak állami iskolák. Így ha valaki szegény családból származott, nem volt pénze tanulni, függetlenül attól, hogy nő volt vagy férfi. Ellenben, mint ahogy te is írod, mikor volt rá pénz (nemesség), akkor nagyon is tanultak a nők, csak éppen nem ugyanazt, amit a férfiak (de átfedés volt, mint ahogy említettem).

>"Semmilyen komoly reál tantárgyból nem kaptak képzést."

Mivel azok még a férfiak számára is javarészt értéktelenek. Persze ezt a modern világ premisszáiból lehetetlen beismerni, így nem is várom ezt senkitől.

>"A paraszti réteget hagyjuk, akik a lakosság 80%-át adták, mert ott az 4, 6 majd 8 elemi volt a maximum."

Az embernek elsősorban nem "iskolára" van szüksége, hanem tudásra. Nem olyan tudásra, hogy ismerje a periódusos rendszert, és hogy a mitokondrium milyen összefüggésben van a sejtekkel, hanem olyan tudásra, amitől boldogabb és jobb ember lesz. Ez a tudás pedig rendelkezésére állt mindenkinek, az idők kezdetétől, a különböző vallások formájában (az utóbbi évszázadokban errefelé (értsd: Európában) a kereszténység képében, még akkor is, ha a kereszténység egyébként más perspektívából -- nevezetesen egy kereszténység-feletti, és nem egy kereszténység-alatti perspektívából -- erősen bírálható).

Nem,csak már fáradt vagyok visszaidézgetni a csipp-csupp butaságaidat, meg az érvnek tűnő hosszas kifejtéseidet, amik valójában nem is azok. Csak egy példa, hogy ne a levegőbe beszéljek:

"Mellesleg, gyakori feminista ferdítés, hogy a nők nem tanulhattak. Az igazság az, hogy az nem tanulhatott, akinek nem volt rá pénze, mivel nem voltak állami iskolák. Így ha valaki szegény családból származott, nem volt pénze tanulni, függetlenül attól, hogy nő volt vagy férfi. Ellenben, mint ahogy te is írod, mikor volt rá pénz (nemesség), akkor nagyon is tanultak a nők, csak éppen nem ugyanazt, amit a férfiak (de átfedés volt, mint ahogy említettem)."

Ez NEM feminista ferdítés. A nők sokági nem tanulhattak, egyetemre nem járhattak, csak később lett az hogy tanulhattak ugyan, de magad is leírod, hogy nem ugyanazt és nem ugyanúgy, mint a férfiak. Mi is ezt írtuk le, tehát feleslegesen érvelsz ugyanaz mellett, mint mi.

Az pedig nem titok, hogy az IQ nemhez kötött, illetve nem csak a tesztekkel mért intelligencia létezik.

Ennyi elég?

>"Nem,csak már fáradt vagyok visszaidézgetni"

Egyetlen válaszom után "fáradt vagy"? :) Ennyit ért a sok iskolapadban töltött év?

>"Ez NEM feminista ferdítés."

Dehogyis nem.

>"A nők sokági nem tanulhattak, egyetemre nem járhattak"

De tanulhattak, járhattak, és jártak is. Már az ókorban is (sőt, akadtak kifejezetten nőknek létrehozott iskolák is!), és még az előtt is. A nemesek lányai, akiknek volt pénze arra, hogy ezt megengedjék maguknak.

De még később is: ha egy család megengedhette magának, hogy egy, vagy néhány gyerek tanulhasson, az egyértelműen a fiúkat taníttatta, mivel a férfiak értékéhez hozzátesz a >formális< képzés, míg a nőéhez még >potenciálisan sem<.

Éppen ezért bőven elképzelhető még az is, hogy ha egy családnak volt is rá pénze, de csak lányai voltak, senkit nem küldött tanulni, mert >teljesen< értelmetlen lett volna, és pénzkidobás.

Tehát a feminista narratívával ellentétben itt nem arról van szó, hogy valamiféle "törvény" vagy általános szabály alapján a nők nem tanulHATTAK, hanem arról, hogy a nők döntő többsége nem tanulT, mert erre nem volt szükség. Ennek a "hatalmas tragédiája" csak a mai rózsaszín, feminista szemüvegen keresztül érzékelhető.

>"csak később lett az hogy tanulhattak ugyan, de magad is leírod, hogy nem ugyanazt és nem ugyanúgy, mint a férfiak."

Tehát nem elég, hogy tanulhassanak, hanem egyenesen UGYANAZT kell tanulniuk, amit a férfiak már rég tanulnak, azért, hogy... miért is? Mi szükség van arra, hogy mindkét totálisan, alapjaiban különböző nem ugyanazt tanulja?

Ez megint egy olyan dolog, amiből a feminizmus alapvető nő-ellenessége világlik ki: a nőket nem "felszabadítani" akarja [hiszen sosem volt mi alól felszabadítani őket*], hanem alsóbbrendű férfiakká változtatni. A nőiesség esszenciáját megtagadni egy korcs-férfi létért. Csak a feminista fejében létezhet, hogy a gondtalan családi élet, a gyerekekről és a férjről való gondoskodás, az otthonuk rendben tartása, az érdeklődésével való szabad foglalkozás az "brutális elnyomás", miközben napi 8-12 órában rabszolgaként szenvedni egy főnöknek, akivel kölcsönösen utálják egymást és akinek ő teljesen kiszolgáltatott, az valamiféle "felszabadulás".

>"Az pedig nem titok, hogy az IQ nemhez kötött, illetve nem csak a tesztekkel mért intelligencia létezik."

Ha egyetértünk abban, hogy a férfi és a nő alapvetően különböző (a profán tudomány nyelvén, mondjuk különböző intelligenciákban különböző átlagaik vannak), akiknek különböző belső felépítése és adottságai vannak, amikből következően különböző feladatok elvégzésére előnyeik származnak a másik nemmel szemben, akkor hogyan lehetsz mégis feminista?

(Még mielőtt; ha erre a válasz az, hogy "de én nem is vagyok feminista", akkor kérlek ne fáradj, hanem inkább azzal töltsd az időd, hogy megkeresed a világnézeted premisszáit, és megnézed, hogy azok igazak-e).

>"Ennyi elég?"

Nem. :)

*Itt jegyzendő meg, hogy "még" (sajnos a mai világban a "még"-et már hozzá kell tenni...) a muszlim nők sem gondolják, hogy mennyire "elnyomottak" lennének, sőt, sokan nem is akarnak lemondani a helyzetükről, és saját bevallásuk alapján boldogok így. De mondok jobbat, habár ez anekdota: nem egy olyan orvostanhallgató és végzett orvos ismerősöm akad, akik azt mondták, ők szívesebben lennének családanyák és háziasszonyok (i.e. valódi nők), mintsem hogy a jelenlegi munkájukkal foglalkozzanak -- ellenben muszáj ezt tenniük, >mert erre vannak kényszerítve<. Hopp, a nagy felszabadulás.

Ezt a kommentedet privátban is elküldted nekem, és válaszoltam rá. Beszűkülten és egyoldalúan gondolkodsz. Vannak egyetemet végzett nőismerőseid, akik inkább lennének családanyák? Ki kényszerítette őket ebbe bele? Lehetnek, ha akarnak. Én pedig rengeteg nőt ismerek aki majdnem belebolondult az otthonlétbe, az ingerszegény környezetbe. Magam is ilyen vagyok, ha nem használhatom az agyamat, úgy érzem, megőrülök. A nők ugyanis nem egy homogén halmaz.

Ja, és kit érdekel, hogy arab nők szeretik az elnyomást? Vallásosak, és a vallásuk a civilizációjukkal együtt visszamaradott. Nekik így jó,nem is harcolnék a jogaikért. Stockholm szindrómások. Ahogy a magyar nők egy része is még mindig. Nyugaton más az élet. De mindegy, nem érdemes tovább csevegni veled, mert amit te érvnek gondolsz az többnyire megalapozatlan csacsogás amire én is hasonlóképpen válaszoltam neked. Nézd meg a linket amit küldtem neked a nők egyetemi oktatásáról, hogy tények is előtérbe kerüljenek.

79%-os. Attól, hogy a 30%-osnak van egy stílusa, abban igaza van, hogy a nők is tanulhattak régebben. Ez egy elavult, lebutított szemlélet, hogy a nőket tanulatlanságban, sötétségben tartották, mert elég volt szülniük, bezzeg a férfiak tanulhattak.

Ha már középkor, pl. ott vannak a monasztikus női szerzetesrendek. Ezek műveltségben voltak olyan szinten, mint a férfirendek. Az apácák tanultak voltak és elég megnézni a fennmaradt irodalmi munkásságaikat, hogy micsoda szellemi örökséget hagytak maguk után. 2016-ban jelent meg egy bővebb szakirodalom az apácaműveltségről a XV-XVI. században, érdemes elolvasni, hogy hogyan terjesztették a humanista műveltséget a női rendek. Ma nem szokás hangsúlyozni, de amíg nem jött be a szekularizmus, addig apácának lenni egyfajta karriert jelentett a nők számára. A kor vallásos közegében ez nem egy lenézett dolog volt, hanem épp ellenkezőleg.