Miért csak addíg érdeklem a nőket, amíg nem viszonzom a közeledésüket?

Folyton elköveted ugyanazokat a hibákat, nem tanulsz belőlük és erről nem a nők tehetnek.

Ugyanazt a fajta nőtípust választod mindig, aztán csodálkozol, hogy p..fára esel.

Ez van, majd a következő jobb lesz.

Én eddig úgy tudtam, hogy csak a pasiknál van ilyesféle megszerzési vágy, úgy néz ki talán a nōknél is?

Gondolom ez olyan nō típus, akinek a “vadászat” érdekes, addig érdeklōdik komolyabban a férfi iránt, amíg meg nem hodította. Ne kérdezd tōlem, hogy mi értelme ennek a játszmának, mert nem tudom és ōszintén szólva én sem szeretem ezt pasikban:)

Lehet, hogy ők barátként tekintenek rád és amikor rájönnek, hogy te többet szeretnél ,akkor behúzzák a kéziféket.

Vagy szimplán nem akarnak kapcsolatot így tudat alatt olyan férfiak társaságát keresik, akivel úgyse lesz, mert nem érdeklődik. Aztán ha kiderül, hogy mégis, akkor menekülnek, mert félnek az elköteleződéstől.

A nő udvarol, végül szerelmet vall neked, és legkésőbb ott azt várná, hogy végre észbe kapsz és lépsz te is valamit, pl. megcsókolod, vagy elhívod te valahová, erre mi történik?

Dumálgatsz valamit, hogy téged is nagyon-nagyon érdekel ám, aztán másnap megint csak várod, hogy ő teperjen, a világért se mozdulsz felé. Amikor meg végre megteszed, akkor se elhívod valahová, hanem elkezded faggatni baja van-e?

Szerencsétlen nő meg gondolom azt se tudja, hova süllyedjen már szégyenében, és itt jön rá, hogy te reménytelen eset vagy...

"Szombaton minden ment ugyanugy tovább mintha mi se történt volna"

"nem azonnal de felhoztam neki amit éjszaka mondott"

Friendzone-ba küldted a kiszemeltedet.

"rendszeresen feljön hozzám beszélgetni, nevetni, filmezni"

A női lét veszélyes, mert fizikailag gyengébbek. Amelyik nő ennyire biztonságban érzi magát veled, ott már zöld a lámpa. Ha nem akar semmit tőled, nem fog hozzád felmenni a te felségterületedre kettesben filmezni, mert tudja, hogy nem tud menekülni. Ha mégis megteszi, akkor nem akar menekülni. Sok sikertelen srác itt rontja el, hogy azt hiszi, azért megy hozzá lakásra a csaj, mert biztos benne, hogy nem történik semmi, pedig inkább azért, mert akarja, hogy történjen valami. Ebben a stádiumban már érintésekkel kell provokálni a dolgokat.

Nekem is vannak ilyen sztorijaim. Leírok kettőt, ezek fiatalkori sztorik, az internet előtti időkből. Hátha tanulsz belőle.

Középiskola, 2 éves nappali érettségi képzés szakmunkásképző után, tehát 20 évesek voltunk, mindenki. Fiú lány arány úgy néz ki iskola szinten, hogy kb. 2000 lány, 20 fiú. Osztályszinten 23 lány és én egyedül fiú. Gondolná az ember, milyen könnyű lesz. Nem sokat tudtam akkor a nőkről. Okos, vicces szolid srác voltam. Szóval vannak a harsány, sminkelős, bulizós alfa nőstények a fal felőli padsorban, meg a béta lányok. Mivel sosem voltam egy nagydumás, izmos gyerek, igy a fal felőli padsor kilőve, nem illenek hozzám. Egyik szolid szomszédlány típusú csajjal jóba lettem. Sokat dumáltunk, hulyéskedtünk. Momo volt a beceneve (akkor még nem volt japán anime mánia, nem amiatt volt az a beceneve, a rendes nevéből képződött ez a becenév, de stílszerű, később kiderül, vicces az Univerzum). Jól elvoltunk. Bepróbálkoztam, friendzone lett a vége. Jó nagyot koppantam. És akkor a háttér.... Amiről akkor nem tudtam, de később összeállt a kép. Szóval nem voltam menő srác, de a monopol helyzetem miatt én voltam az alfahím. Ugye a fal felőli padsornak nem értem el az ingerküszöbét, de hát az alfa státusz miatt övék a párosodás joga, nem engedhettek engem át Momonak, a pondró vidéki lánynak. Mert akkor ő lett volna a vezérürü a csajok között. Ment a kavarás, meg a box a háttérben. Főleg a tesi öltözőben, ahol én nem voltam ott. Tehát Momo friendzone-olt engem, mert félt a népharagtól. De ezt akkor nem láttam így át. Azt hittem, hogy Momo azért friendzone-olt engem, mert nem tetszem neki. Elfogadtam, túl tettem magam rajta. Jól van. Bár az elején, amikor csak barátkoztunk Momoval, volt egy eset. Momo korábban elkéredzkedett, amikor elköszönt az osztálytól, 'Sziasztok! Szia [nevem]!'. Tehát tőlem külön köszönt el. Kapta a 'Hogy merészeled, te pondró!?' tekinteteket az alfa lányoktól. Ezt furcsálltam, de átsiklottam rajta. Azt hittem, a lányok is olyan haverok, mint mi fiúk. Vége lett a sulinak, nyári szünet. Momo végülis nem folytatta velünk az iskolát a következő évben, ez már a suli végén eldőlt. Tartottuk a kapcsolatot, megbeszéltük, hogy talizunk (ekkor már volt mobil, nekem Nokia 6110 volt, ekkor lettek hétjegyűek a mobilszámok, 9-est kellett tárcsázni az előhívó után). Szóval amikor Pesten volt dolga, megbeszéltük, hogy összefutunk. Azt mondta, meleg van, menjünk fel hozzám, ragaszkodott hozzá, hogy hozzám menjünk. Ezelőtt sosem akart. Ha valami kellett otthonról, amit kért, megvárt a kapu előtt. De ekkor direkt fel akart jönni hozzám. Ismerős a sztori, mi? Én ugye rendes gyerek vagyok, értek a szóból, ha friendzone, akkó' friendzone. Period. Csak mivel nem volt nyomás a lányon, így már képlékeny lett a friendzone, és ezt nem tudtam, nem észleltem. Kicsit felszabadultan is viselkedett, sokan nevetett, aranyos volt. Ugyanazt csináltam, mint te. Azaz semmit. Meg is lett az eredménye, két hétre rá összejött egy 35 év körüli kamionossal. Jelenleg Japánban él, és japán a férje. Ugye milyen stílszerű? És most jön a csattanó, pávör of dö Pofakönyv. Természetesen felvettük a kapcsolatot, volt szó a régi dolgainkról. Azt mondta, hogy nagyon tetszettem neki, de én nem akartam őt igazán, azért nem jött össze. Ezt úgy laza másfél évtized után. Szóval megnyílt előttem akkor az esély, de elkúrtam, mint a Fletó bácsi. Ahogy te is.

Oké, következő sztori. Szintén sulis, szintén múlt századi. Új gyerek voltam a suliban, iskolaváltás miatt. Fiú lány arány fele fele, talán kicsit több lány. Adott egy csaj, Betti, elég messze lakott az iskolától, a suli a Déli pu. környékén volt, ő egy dél-budai lakótelepen lakott. 180cm, full modell alkat, természetes szőke haj, égszínkék szem. Az alfa nőstény az osztályban. Én természetesen az elején megtartottam a távolságot, udvarias gyerek vagyok, mint aki egy '30-as évekbeli Jávor Pál filmből lépett ki. Nem nyomulok, kapásból főleg nem. Viszont ő kezdettől fogva barátságos volt velem. Összebarátkoztunk. Időnként az elhagyott cuccaimat hozta utánam, megkért, vegyek neki szendvicset, mert neki még volt órája, én meg mehettem haza. Aranyos volt, figyelmes volt velem. Jókat beszélgettünk, viccelődtünk. Bár bejött a csaj (kinek nem), nem nyomultam, először is rohadtul out of league, másodszor nagyon egy hullámhosszon voltunk, nem akartam elrontani a barátságot, mert tényleg élveztem a társaságát. Gyakorlatilag ő lett a legjobb barátom abból az iskolából. Iskolán kívül is sokszor találkoztam vele, mert kutyára vigyáztam az egyik rokonomnál, azon a dél-budai lakótelepen, ahol ő lakott. Időnként bemásztunk a csatornába, meg ilyen állatságokat csináltunk. Vele lehetett. Időnként ment a dráma kettőnk közt, ugye az volt a helyzet, hogy úgy voltunk párkapcsolatban, hogy nem tudtunk róla. Ha két ember ennyire egy hullámhosszon van, előjönnek tudatalatt a párkapcsolati minták. Izmos, sportos alfa srácok a suliban is hajtottak rá, ment részükről a szarkavarás is rendesen, látták a feszkót köztünk. Ugye a menő srácoknak nem tetszett, de nem találtak fogást rajtam, hogy fizikailag befenyítenek (túl jóba vagy a csajommal, kis b°zi, és tsai), volt enyhe próbálkozás, de tudta mindenki, hogy a családomnak eléggé 'rászistá' Rottweilerei voltak akkor, és azok ellen nem sokat ér az izmozás. Volt egy eset, amikor taliztunk Bettivel iskolán kívül, és elhívta az egyik menő deszkás osztálytársunkat csak úgy véletlenül, aztán kekeckedett a lány vele, később esett le, hogy nekem csinálta a műsort, hátha ezzel arra sarkall, hogy lépek az irányába, eszkalálom a dolgokat, mert azt akarta láttatni, hogy elvesztem a lehetőséget a vele való párkapcsolatra. Főleg hogy utána nem is jöttek össze. De nekem többet ért a barátság. Nem akartam elrontani. Ez elment egy jó ideig. Viszont történt egy kis bökkenő. Szintén nyári szünet. Van egy lány, a Niki. Vele jól elvagyok, nem vagyunk annyira egy hullámhosszon, mint Bettivel, de okés. Kőbányáról ismertem, teljesen máshonnan ismerem, mint Bettit, aki az osztálytársam. Nincs kapcsolata az iskolával, máshova jár. Nikinél bepróbálkoztam, de éppen alakulóban volt neki egy sráccal, tehát bukta. Betti és Niki nem ismerik egymást.... Eddig. De az Univerzum nagyon vicces jószág ám!!! Niki elköltözött azon a nyáron Kőbányáról, egy bizonyos dél-budai lakótelepre, Betti tőszomszédságába, míg Betti a 36-ban lakott, Niki a 38-ba költözött a földszintre. Akkor már nem jártam a környékre, mert a kutyás rokonom elköltözött Zuglóba. Természetesen Niki, az új lány lepacsizott a környékbeliekkel, gondolom a két lány kiokomulálta, hogy ismernek mindketten engem. Nem Kovács Pista vagyok, ritka vezetéknevem van, Niki tudta, hova járok suliba. De ebből az zajlott a szemem előtt, hogy Niki elmondta, hova költözik, mondtam neki, ismerek ott embereket, van egy osztalytársam is, aki ott lakik és jóba vagyok vele. Aztán Nikivel nem találkoztunk, mert lepattintott és barátja van. Elkezdődött az iskola, utolsó évfolyam. Betti jégkirálynő lett. Odalett a barátság. Úgy jártunk egy évet suliba, hogy hozzám se szólt. Először csodálkoztam, hogy mi lett ezzel a lánnyal, aztán talán a harmadik vagy negyedik napon véletlenül meghallottam, hogy a többi lánnyal beszélget, és az ofővel. Szóba kerültem, és a Niki is. Hogy milyen szemét vagyok, hogy bepróbálkoztam Nikinél. Nem nevezte néven, csak hogy "az a cigány csaj". Aztán végül Betti összejött egy menő sráccal a suliból. Jelenleg az USA-ban él a második férjével, Facebookon bejelöltem szűk negyed évszázad után, nem jelölt vissza. Közös ismerős szerint örök sebet kapott tőlem.

Na szóval.... Nem tudom, hány éves vagy, de kevesebb, mint én. Ugyanazokat a hibákat követed el, mint én régen. Csak neked előtted az emberiség összes tudása, a millió Youtube csatorna a témában. Ebook-ok tömkelege. Nekem csak a megérzéseim voltak. Nem segített senki, míg neked itt a GYK.

És mindenki megkapja az osztályrészét. Ha így folytatod, te is meg fogod. A lány úgy fog emlékezni rád hosszútávon, hogy kitárulkozott neked érzelmileg, nem véletlenül kellett bepiálnia hozzá, ez nőktől lelkileg nem kis teljesítmény. És te ezzel visszaéltél. Valójában nem akartad megbántani szántszándékkal, de megbántottad. Szombaton áthívtad, benne volt a levegőben, hogy itt párkapcsolat lesz. Ő reménykedett benne. De továbbra is ott folytattad, ahol abbahagytad vele. Aztán két óra múlva előköpted neki a témát, csak úgy félvállról, mintha valami nüansznyi semmiség lenne. Azaz az jött le neki, hogy az érzései irántad, számodra valami bolhaszar kaliberű valami. És itt hibázol újra meg újra. Legközelebb ebből a mókuskerékből úgy kellene kijönni, hogy ha azt látod, hogy van jel (itt úgy értem, hogy van 20 jel, akkor várjunk még 40 jelet, mert akkor az tuti jel), ha felmegy hozzád este filmezni kettesben, az nem jel, hanem zöld lámpa; valami párkapcsolat jellegű kontextusba kellene tekergetned az eseményeket. Mondjuk randira hívod, úgy hogy randinak nevezed a randit, ez egy párkapcsolati céllal való ismerkedési kontextus, és ezt olyan helyen ütöd nyélbe, ahol az emberek randizni szoktak. Pl. étteremben. Tehát szombaton nem filmezni meg röhögcsélni hívjuk a lányt, hanem randira. Mondjuk étterembe. Így ő is látja, hogy dolgozol az ügyön, hogy valami párkapcsolatnak látszó képződmény alakuljon ki köztetek. És ott lehet érintésekkel applikálni, hogy bevezesd a testiséget a kapcsolatba. Ennek is van sorrendje, nem egyből a csöcseit kell fogdosni.

És az osztályrész. Az Univerzum nagy mókamester. Ugye mondtad, hogy volt több ilyen lány, akivel így jártál. Ha nem tanulsz a hibáidból, akkor még sokszor fogsz így járni. De idővel ezek a lehetőségek elmaradoznak majd, ahogy idősebb leszel.

Én is megkaptam az osztályrészemet. Végül aggszűz lettem, és egy délkelet-ázsiai faluban élek remete életet. Ahhoz, hogy te ne járj így, tanulnod kell a hibáidból, mielőtt lejár az időd. Ott az egész egyetemes tudás előtted, nem vaktában kell próbálkoznod, mint nekem.

Bizony...