Valóban ilyen nehéz lenne megtalálni az igazit?

Ebben a cikkben minden benne van ilyen vagyok én is vagyis társfüggő!!!

a társfüggőség lényege az én, az önálló identitás gyengesége. A társfüggő az, aki csak a másikhoz képest létezik, a másikkal való viszonya alapján értelmezi saját magát. Gyakran látunk olyan kapcsolatokat, ahol a személy - a külvilág számára érthetetlen módon - képtelen kilépni a számára nyilvánvalóan rossz, megterhelő, alapvető igényeit ki nem elégítő, sőt fenyegető kapcsolatból. A társfüggő egész lényét, érzéseit, szándékait, viselkedését, életvitelét egy másik ember és a kettejük viszonya határozza meg. Mintha a saját személyisége el is tűnne ebben a kapcsolatban: mindent azért tesz, hogy a másiknak megfeleljen. Sokszor inkább elviseli még a fizikai agressziót is, ugyanakkor a saját szükségleteit egyre lejjebb és lejjebb adja. Nincs önálló élete, időtöltései, hobbija, általában minden idejét a másikkal igyekszik tölteni. Ugyanígy cserébe is elvárja ugyanezt, rossz néven veszi, ha a párja külön programokat szervezne magának. Gyakran féltékeny, ez tovább rontja önbecsülését. Sokáig tűr, végül aztán kitör, és intoleránssá válik. Gyakran jellemző rá a passzív-agresszív és a manipulatív, mártíromkodó viselkedésmód. Fél a nyílt, őszinte kommunikációtól. Nem azt mondja, amit gondol, nem mer, nem képes önálló véleményt nyilvánítani. Hajlamos a problémák tudomásul nem vételére, valódi érzéseit elfojtja.

Sajátos a kontrollal kapcsolatos attitűdje: felnagyítva, eltúlozva érzékeli saját felelősségét másokra, a világra (ez alapvető jellegzetessége a többi addikciófajtának is). Felelősnek érzi magát a másik ember viselkedéséért, érzelmeiért, jóllétéért, problémáiért; azt hiszi, kötelessége megoldani a problémákat, átvállalni a terheket. Nem engedi, hogy a dolgok a maguk természetes útján történjenek körülötte. Úgy hiszi, ő tudja jobban, másoknak hogyan kellene viselkednie. Ezért kényszeresen igyekszik a kontrollt megszerezni: segíteni, tanácsokat adni, beavatkozni. Ehhez különféle eszközöket használ: bűntudatkeltést, fenyegetést, manipulációt, kényszerítést. Ugyanakkor úgy érzi, őt kontrollálják mások és a külső körülmények.

Ha egy kapcsolatának vége szakad, a társfüggő sokkal jobban megszenvedi, mint mások, hiszen ő csak a partneréhez képest létezett, így létének alapja szűnik meg. Ezért aztán a szakítás után hamar újabb kapcsolatba menekül, hiszen képtelen egyedül lenni. Gyakran kéretlen társa a depresszió és egyéb függőségek is.

A tünetek mögött kötődési problémák állnak. A társfüggő ember kiszámíthatatlannak és megbízhatatlannak éli meg a világot, az embereket, ezért egyrészt bizalmatlanság, gyanakvás hatja át másokkal való kapcsolatait, másrészt nehezen tud ráhangolódni más ember érzelmi állapotára, véleményére. Ezért aztán, hiába tűnik úgy, mintha „másokért élne”, valójában nem tud kitörni önös érdekeiből, és elfogadóan, empátiával, önzetlenül viszonyulni a párjához.

társfüggőségre leginkább a nők hajlamosak. Ennek elsősorban társadalmi okai vannak, hiszen a lányokat sokáig arra nevelték, hogy a férfiaktól mindent el kell tűrni, és a családot egy asszonynak minden körülmények között össze kell tartania. Ma már ugyan nincs – vagy nem olyan általános - ez a nyomás, mégis sok nő lép még mindig ilyen önfeladó kapcsolatba; általában azok a nők, akiknek a személyisége nem elég érett, akiknek nincs pozitív énképük, kevés az önbizalmuk, értéktelennek tartják saját magukat. Sokan még ma is úgy tartják, hogy a hagyományos női szerep szinte predesztinál a társfüggőségre; mindenesetre könnyen torzulhat önmagát háttérbe szorító, másokat kontrolláló