Hogy legyen párkapcsolatom, ha egyáltalán nincs baráti társaságom?

Nincs és nem is volt egy barátod sem soha?

Bocsi előző, a "magabiztosságtalanság" egy létező szó?

Nem feltétlenül baráti társaság kell, de az, hogy menjél emberek közé, teremts kapcsolatokat (képes legyél erre) és beszélgess velük, na, az igen.

Voltak barátnőim, lett feleségem, de baráti társaságból soha nem akartam nőt, még ismerősi körből sem.

#3. Látod, létezik.

Nekem se igazán van baráti társaságom. Nem is igazán vagyok egy társasági ember, de attól még én is igénylem időnként. Egyedül baromira unalmas az élet, 1-2 cimbora azért hiányzik, csak ők sz.rnak az ember fejére. Sajnos... Párkapcsolatra rátérve, neten ismerkedtem én is, de teljes kudarc, rengeteg elvesztegetett idő, senki nem akart találkozni, aki igen, csak barátilag. Ma meg a tinderes korszak, totál kudarc, már chatelni, levelezni sem lehet. Lájkvadászok lettek neten a nők, flegmáznak, le..arnak mindent. Totál komolytalanok. Adatlapon siránkoznak, de üzenetre nem válaszolnak, vagy csak félmondatban. Totál halott ügy a netes társkeresés. Én óva intek mindenkit tőle, csak frusztráltabb lesz. Minimális tisztesség is kiveszett a nőkből. Ott ők dominálnak, a saját kis játszóterük lett, csak tudnám mit élveznek az egészben... Élőben kell cselekedni, már belátom én is. Csak pozitív tapasztalatom nincs a témában, így nem tudom, hogy is kéne csinálni. Sajnos a szociális képességeim a béka s.gge alatt vannak. De nem hiszem, hogy ez barátokkal könnyebb lenne, engem még jobban idegesít, mikor egy haver elkezd bíztatni, hogy menj oda, gyerünk... Ezzel csak még jobban elveszi a kedvem. Max én olyat tudok elképzelni, hogy spontán, egy nagyobb társaságban ismerkedek. Mikor nem az a kínos, odamész vagy nem, megszólítod vagy nem szitu van, csak úgy elkezdtek beszélgetni random. De amúgy a fene tudja, elkepzelések, meg álmodozások maradtak már csak. Ki gondolta volna gyerekként, hogy ez ilyen nehéz lesz. Minden tök jól megy az életemben, csak a társkeresés nem. Na bocsi az offos filózgatásért.