Valójában nincs mese? A nő attól értékes, hogy fiatal és szép, a férfi meg attól ha sok pénze, vagyona és státusza van? A többi csak süket duma?

Egyre jobban kezdek megbizonyosodni arról, hogy ez a közhelyes mondás igaz. Ugyan olyan nagy igazság ez, mint az "akit érdekelsz, az megtalál... a többi csak kifogás" mondás, a behajtó cég az ne félj megtalál, mert annak fontos vagy. A plátói szerelmed meg azért nem keres téged, mert nem érdekled őt, hiába reménykedsz másban.

Ugyanígy azt látom, hogy a legtöbb nő olyan férfival jön össze aki jobb anyagi helyzetben van, és akinek a segítségével ő is egy magasabb társadalmi és anyagi fokozatra léphet. Olyanok sem tántorítják vissza a nőket, mint hogy a férfi az sokkal-sokkal idősebb, szélsőséges esetben akár papával is összejönnek, csak annak a papának gazdagnak kell lennie. Ugyanígy látok nőket külföldiekkel, romákkal, kínaiakkal, arabokkal, négerekkel stb, de kizárólag olyanokkal, akik pénzesek. Csóri romákkal, csóri kínaiakkal, csóri arabokkal nem jönnek össze. Viszont ha BMW-s vagy Audi-s az illető, akkor semmi nem akadály. Akkor a társadalmi előítéleteket is képesek félretenni.

Ez igaz fordítva is, csak a férfiaknak nem a pénz számít, hanem a nőnek a szépsége és fiatalsága. Attól nő a nő, hogy szép és fiatal, a többi szintén csak kifogás és mellébeszélés. Nem nagyon ismerek olyan sikeres férfit, aki egy idősödő, csúnyácska nővel van együtt. Ha tegyük fel elkövettek egy hibát és fiatalon összeházasodtak, és idő közben válik sikeressé a férfi, akkor szinte kivétel nélkül válással végződik a történet. Ezért van ennyi sok válás, mert a legtöbb férfi (az előző generációban) fiatalon házasodott, mert akkor az volt a szokás, de az anyagi sikerei csak később jöttek az életben. Ezért van az, hogy egyszerűen a legtöbb házasságban a kor előrehaladtával értékben lekörözi, sőt ráver néhány kört a férfi a nőre, így már nem lesznek egy szinten. Ezért törvényszerű lesz, hogy a kapcsolat szétmegy.

Ezek alól persze vannak kivételek, de nem véletlenül hívják kivételnek. Nagyon "jól neveltnek" és lelkiismeretesnek kell lenni ahhoz, hogy ne a pénzesebb pasit válassza a nőt, illetve ne hagyja el a férfi 40 évesen a szintén 40 éves feleségét, amikor simán lecserélheti egy jóval fiatalabbra.

Szerintetek is így van ez? Ezek az elvek mozgatják a társkeresés dinamikáját? Aki mást mond az áltatja önmagát vagy másokat?