Van értelme, hogy én tegyem meg az első, kezdeményező lépést? N

Ha valakit érdekel, mi lett...

Legközelebb mikor találkoztunk, direkt a filmekre tereltem a szót, aztán szóba került egy, ami most van a mozikban. Ő nem moziba járós, de pont ezért kérdeztem, látta-e, mondta nem. Engem amúgy érdekel is a film, de nem a film volt a lényeg, amikor felvetettem, hogy elmehetnénk megnézni. Torkomban dobogott a szívem, mert ez azért sorsdöntő felvetés volt... Fürkésztem az arcát, az mindent elárul, és az övé sajnos nem lelkesen mosolyogott, mint szerettem volna, inkább komoly képet vágott hirtelen, kicsit összeszaladtak a szemöldökei. Nem dühösen, hanem inkább olyan elgondolkodóan. Gyorsan közbeszúrtam, tudom nem szoktál moziba menni, de gondoltam hátha... És akkor azt mondta, hogy így van, de barátnője moziba járós, vele elmegy. És ennyi, magára a felvetésemre nem is reagált, hogy elmehetünk kettesben, hármasban vagy többen, vagy nem mehetünk... De nem nem kellett reagálnia. Lesújtó volt hallani... Mondom értem... Mondom nem is tudtam, hogy van barátnőd, sosem említetted... Erre mondta, hogy igen, mert nagyon friss még a dolog. Ennyi. Hát... Facebookom nincs nyoma csajnak, de csak nem hazudott. Jaj, hát most így jártam. Elkéstem. Ráadásul, utána még kérdeztem kettőt-hármat a rejtélyes friss barátnőről, és nagyon az jött le, mikor róla beszélt, hogy határozott elképzelése van, mármint friss, de komoly szándékai vannak a lánnyal. Meg semmi privátabbat nem mondott, persze nem is faggattam, azt hiszem szerelmes jelenleg, és nem belém...