Mégis mi a fenét képzelnek egyes párt kereső egyedek? Ha ennyire rossz véleményük van a nőkről, akkor minek közelednek?

Nyugis estémet vágta haza egy agyilag zokni. Már elnézést.

Semmilyen ékszert nem viselek, még a karikagyűrűt sem, látható nyoma nincs, hogy férjnél vagyok, családom van. Leszólított egy kedvesnek tűnő srác, hogy ha gondolom most üljünk be valahová beszélgetni. Kedvesen fogadtam, megköszöntem a lehetőséget, elmondtam neki, hogy hazafelé tartok a családomhoz, nem ismerkedek, nem haggggámálógva stílusban utasítottam vissza.

Ilyen mocskolódást rég láttam távolról is. Minden nő qva, bezzeg ha egy gazdag fószer már repülnék a farkára... Jött a buszom, faképnél hagytam a mondókája közepén. Komolyan, itt tartanak már egyesek, hogy fel sem fogják, másnak már lehet családja, és innentől érdektelen a többi ellenkező nemű? És ez csak verbális volt, hány ennél durvább fazon rohangálhat még kint?