Introvertált beállítottságú lányok, nők? Az extrovertált vagy az introvertált férfiakat részesítitek előnybe?

Én inkább introvertált vagyok, volt mindkét "típusú" barátom, értelemszerűen aki hozzám hasonló társaságkerülőbb volt azzal jobban kijöttem.

De otthonülőkkel nehéz ismerkedni, mert otthonülnek :D Neten meg ja. Szóval én nem ismerkedem, csak tapasztalatot írok.

Én az introvertáltakat részesítettem előnyben.

Én magamat introvertált extrovertáltnak tartom, ez kb annyit jelent, hogy úgy alapjáraton nulla igényem van a társaságra, viszont igazi szociális pillangó vagyok, ha már ott vagyok akkor élvezem és jól teljesítek nagy társasági szituációkban is.

Tehát olyan emberrel nem nagyon tudom magam elképzelni, akinek nincs szociális érzéke, nem tud mit kezdeni társaságban és alig lehet rávenni arra, hogy kimozduljon. De olyannal se nagyon működne, akinek a társaság a mindene és nem tud megmaradni otthon nyugodtan, mindig menne valahová.

Alapvetően hasonló hasonlóval működik hosszú távon, tehát azzal jársz a legjobban ha te is magadhoz hasonló társat keresel. De ki kell nőni ha tényleg nagyon visszahúzódó vagy. Ez valóban nem vonzó szerintem az introvertáltabb lányoknak sem. Nehéz megítélni, hogy most valaki csak nagyon visszahúzódó vagy egyáltalán nem érdeklem. Szóval ha introvertáltabb lányt keresel akkor is ki kell lépni kicsit a komfortzónádból, nem szabad bezárkózni.

Nyílván az extroveltált emberekre könnyebben odafigyelnek, mert jobban hallatják a hangjukat stb.

Viszont szerintem egy emberre se lehet konkrétan rámondani, hogy na ő introveltált ő extroveltált, mert szerintem a legtöbb ember valahol a kettő között van.

Van, aki inkább az extroveltált felé hajlik, van aki inkább az introveltált felé.

Igazából nekem mindegy, hogy melyik. A lényeg, hogy meglegyen a kölcsönös vonzalom, bizalom, tisztelet.

Viszont azokat az embereket én sem kedvelem, akiket nem lehet kirobbantani otthonról. Annyira ne legyen introveltált, hogy alig akar kimozdulni a házból.

Őszintén? Mindkettő típus jött már be!

Én is ambivertált vagyok ( tehát kicsit mindkettő). Extro pasik is kezdeményeztek, annyi a különbség, hogy ők sokszor szinte gondolkodás nélkül, legalábbis nem vacilállnak annyit, az intro-k szerintem hajlamosak többet agyalni ezen és/megrágni a dolgokat. )

Annyiban részesítem csak előnyben az extrovertáltakat, hogy míg amikor az intro srácnak adtam a labdákat, ő nagyon félénk volt és sokáig ment ez, de végül nem lett semmi ( bár ő valszeg nem is akart előrébb lépni), míg az extro-k jobban vevők a kezdeményezésre, és utóbbi férfi is lépett.

Szóval ha az intro férfi nyitott ajtónál ugyanúgy tud kezdeményezni vagy lépni, mint egy extro, akkor nálam egyáltalán nincs különbség, nem ezen múlik. (Csak mulya ne legyen..)

Felelmetes, hogy mennyire nem tudjatok, hogy mi az az introvertalt es extrovertalt definicioja, csak dobaloztok a szavakkal, de tok mas ertelemben. Ezert van ez a felig ilyen meg olyan vagyok, mert rosszul hasznaljatok. Marhara nem arrol szol, hogy valaki jol erzi magat tarsasagban vagy sem. Ettol sokkal melyebb es egyertelmu jelentesebb van. Tobb Carl Jung-ot kene olvasni.

43F

8: Jung rulez, de azért azóta lássuk be eltelt egy kis idő. :) Nem vagyok szakértő, csak hobbi szinten szoktam olvasgatni azoktól akik akkreditáltak ilyen téren. Ambivertált vagyok valahol én is, de valahol az én MBTI-mre szokták mondani, hogy a legintrovertáltabb extrovertált típus. :) (ENFP)

Egy jó nagy beszélgetés társaságban engem is feltölt (főleg ha intellektuálisan is kihívás) energiával, de valahol nagyon is igénylem a magánzó szakaszt, mert ott is eléggé jól érzem magamat.

Amúgy érdekes, hogy akit érdekelt a téma a másik nemnél is (ex, meg randis hölgyek) azokból ki szoktam fogni ilyen 4/5 aránnban az INFJ-ket. xD

(Vonzom őket? :D )

Éljenek az INFJ csajok! :)