Lányok, összejönnétek egy bipoláris férfival?

Bár így hivatalosan sosem mondták ezt így rám, én magamat mégis annak tartom. Ugyanis nagyon brutális hangulatingadozásaim vannak. Van a pozitív periódus, amikor nagyon pörgős,boldog,tevékeny,céltudatos,magabiztos nyitott vagyok és rengeteg embert bevonzok.

És van a negatív periódus,amikor nincs kedvem semmihez,depis visszahúzódom,elvesztem a motivációm.

A helyzet az, hogy egyik pillanatról a másikra bármikor átválthat az egyik szakaszból a másikba. Van hogy hónapokig a pozitív periódus zajlik(max ilyne minimális pár órás,pár napos negatív megszakításokkal), aztán van hogy negatív periódus következik. A nagy szerencsém az az, hogy nagyon jó élethelyzetben vagyok, ennek köszönhetően a pozitív periódusok a gyakoribbak. Illetve nagyon tudatosan kezelem ezeket a problémákat,mindig tisztában vagyok vele,ha mélyponton vagyok,h ebből lesz kiút és akkor legalább megnyugszom.

A környezetem ebből nem sokat érzékel, mert ha negatív periódusban vagyok, akkor visszavonulok, csak azt látják, h hirtelen sokkal csöndesebb lettem,azt ennyi, ezekkel a negatív hullámokkal én senkit nem akarok terhelni, ezért tudatosan visszafogom magam ilyenkor, amennyire lehet.

Viszont egy párkapcsolatban nem lehet csak úgy elvonulni hetekre. Sok rövid kapcsolatom volt, de hosszútávon még nem működött. Sok lánynak bejövök,mert jól nézek ki,meg ha pozitív a kisugárzásom,akkor bevonzom őket, de ha előjön a negatív időszak, akkor én sajnálom meg őket, és az esetek többségében én szakítottam,mert láttam, hogy rossz ez nekik még ha nem is mondták ki és nem akartam őket lehúzni. Én tényleg csak olyan lánnyal tudnék hosszútávon együttélni, akin látom és érzem, hogy így fogad el, ahogy vagyok és nem jelent neki nyűgöt ez a bipoláris cucc.