Van reális esélye párt találnia egy olyan jól kinéző 22 éves nőnek, akivel együtt él a 17 éves down-szindrómás öccse?

8. vagyok.

Tényleg azért vagyok 0%-ra pontozva, mert meg mertem kérdezni, hogy miként lehet kettesben lenni, mennyi anyagi vonzata van a tesónak, és miként fog viselkedni, ha gyerekünk lesz?

Az én büdös K. anyámat, mert realista vagyok!

Ja, és én is lepontozok mindenkit! >:)

12.-nek.

Értem.

Realitás = önzőség...oké.

Szerintem meg igaza van a #8-nak.

"Reális esély pártalálásra"

A realitásban benne van a közös élet, közös gyerek, közös ház, stb.

ezeket nehezen lehet kivitelezni így.

Lesz, aki elfogadja, lesz, aki nem.

Az előző down tesós vagyok.

A 8-asnak szerintem is reálisak az álláspontjai, csak a stílusával van a gond, ahogy neki esett a kérdezőnek.

Érthető, hogy mindenki normális életet akar élni, és az ilyen körülmények azok ezt nehezítik.

Bár én nem gondolom, hogy az, ami a szülők felelőssége, azt a gyerekekre kellene hárítani teljes mértékben.

Furi, hogy itt mindenki abban a végletben gondolkodik, hogy ha a tesója fogyatékos, akkor a tesóval is együtt kell élni. Kegyetlenség ilyet mondani, de én keresnék egy köztes alternatívát, ami mindenkinek jó, akármilyen otthont, ahol jók a körülmények, és nem olyan, mint egy intézet, és ahonnan bizonyos időközeként kivenném a tesómat pár napra, 1 hétre. Nem mondom, hogy a testvéreknek kellene ezt a terhet vállalni, hogy tovább küszködnek velük, viszont ő az én testvérem, ez egy kötelesség. De a karriert, a saját családomat sem áldoznám fel.

Remélem nem baj, ha válaszolok rájuk a magam nevében.

"Nyaralás?" - Te a tesódat is viszed nyaralásokra magaddal? Mindent meg lehet oldani.

"Anyagiak?" - Kapnak járadékot, ami nem feltétlen olyan sok, de nyilván a saját pénzemből támogatnám a testvéremet, ehhez senkinek semmi köze.

"Gyerek?" - Ebbe a világba?