Ha valaki ezen az oldalon a párkeresési kudarcairól ír, akkor miért feltételezi mindenki, hogy egy semmirevaló, életképtelen valakiről van szó?

Az ilyen életképtelen.

Aki azert odateszi magát, előbb- utóbb lesz csaja.

Én ismerek 10 es skálán kb. 3as , , kopaszodo pacákot, akinek helyes kedves csaja van. Nem a kinezetével fogta meg tuti, hanem a kiállásával, dumájával.

"Azt el se tudjátok képzelni, hogy valakinek MINDEZEK UTÁN IS gondot jelent a párkeresés, és pont ez a legnagyobb baj, hogy már nem tudja, mit kellene még javítania magán?"

Már bocs, de ha valaki "- eddz

- legyen jó munkád/jövedelmed

- fejleszd a kommunikációd

- öltözz jobban"

Ezek után nem talál párt, az igenis főként az ő hibája!

Olvasgatom itt amiket emberek irkálnak, és nem csodálom, hogy sokan egyedül vannak, mert olyan kifogásokat találnak férfiak ÉS nők IS, hogy az már a szánalom kategória!

Pl.: Hiába keres jól, de zavarja a másikat a diploma hiánya, vagy miért nem 190 centi magas a fiú, vagy miért túl magas a lány, vagy salátapunci, túl öreg mert elmúlt 30,...

Szóval sokan megérdemlik a magány!

"Válogatós fa..nak, kutyában a helye!"

Az van, hogy ezeken mindig lehet fejleszteni, ezért is írják ezeket. Ahhoz viszont, hogy megértsd a miértjét, át kell látnod az itteni kommentelők gondolkodását. Alapvetően két csoportra oszlanak:

- Van az egyik csoport, amelynek a tagjai a sikertelenséget kizárólag a megváltoztathatatlan (vagy csak nagyon nehezen változtatható) külső tulajdonságaikra vezetik vissza. Ők azok, akik folyamatosan hangoztatják, hogy "alacsony vagyok, vékony a csontozatom, csúnya az arcom, kicsi a mellem, ferde az orrom, vastag a csípőm..., ezért nem találok társat". Ők gyakorlatilag ezek mögé menekülnek és az összes sikertelenséget ezekre a tulajdonságokra fogják. Mivel ezeken változtatni nem tudnak, ezért egyfajta áldozatnak látják magukat, akik nem tehetnek arról, hogy ez a sorsuk.

- Van a másik csoport, akik meg pont az ellentettjei az elsőnek, és kizárólag arra koncentrálnak, ami fejleszthető. Ők írják a tipikus "sportolj, képezd magad, fejleszd a kommunikációd..." féle válaszokat, amik elsőre nagyon igaznak és hasznosnak tűnnek.

Persze az hogy fejlesztesz magadon, soha nem árt meg, mindig csak több leszel tőle. Viszont egyáltalán nem biztosíték a sikerekre. Ahhoz szükség van a megfelelő alapokra is. Példaként gondolj arra, hogy van egy használt autód, amit el akarsz adni. Ha ez az autó alapból keresett fajta (a típusa, kora, állapota miatt), akkor viszonylag keveset kell ráfordítanod ahhoz, hogy számodra megfelelő áron el tudd adni. Gyakorlatilag lemosod, esetleg egy kis autókozmetika, új szőnyegek, aztán lehet árulni. Ha viszont alapból nem annyira népszerű, akkor elég jól rá kell költened, hogy a saját mezőnyéből kitűnve egyáltalán versenyképessé váljon. Itt viszont van egy észszerűségi határ, amit nem érdemes átlépni. Tehát egy, a már a megjelenésekor is alsó közép kategóriás autó nem ér annyit, hogy 100-150 ezret rákölts (mondjuk hangrendszerre, alufelnire...), mert ezt a pénzt nem látod viszont az eladáskor. Ha neked tetszenek ezek a dolgok, akkor magad miatt megveheted rá, de ettől az értéke nem lesz ennyivel több. Aki ilyen autót keres, annak nem kell a bőrülés, 2000W zenei teljesítmény, neonfény..., mert számára nem ér semmit. Aki meg ezeket keresi, az egy magasabb presztízsű autót szeretne, nem egy alsó kategóriásat. Na most ezt fordítsd ezt le a társkeresésre és megkapod a választ.:)

Hát valahogy több ismerősöm van, akinek a társkeresési szerencsétlenkedése nagyban összefügg az életképtelenségével.

Amúgy elég értelmetlen a kérdésed, tulajdonképpen szerinted mégis mi határozza meg a sikertelenséget, ha nem ezek? Erről nem írtál semmit. Szerinted mi az oka? Vagy csak sajnáltassa magát az illető és a sorsot hibáztassa? Erre akartál kilyukadni?

Aki csak szimplán arról panaszkodik hogy nem jön össze neki a kapcsolat azt max szerencsétlennek vagy visszahúzódónak tartom, van mikor tényleg csak egyszerűen még nem találkozott azzal az emberrel akivel működnek, van aki 14 évesen találja meg az igaz szerelmet és van aki 40 évesen ,attól hogy nem jött össze még nem jelenti hogy egy lúzer vagy.

Azt tartom semmirevaló életképtelennek aki azzal jön fel hogy minden nő k**a, minden pasi bunkó, ő tökéletes csak nem értékelik a rohadt g**i emberek és egyébként is mindenki hülye csak ő helikopter közben meg olyan a stílusa hogy a szobanövény is inkább leugrik a polcról hogy ne kelljen vele lennie.

Azt mondják, fejleszd magad. Jó, de hogyan? Fejleszd a kommunikációdat! Azt se tudom hogy kezdjek neki. Ennyi konkrétummal, egyedül, segítség nélkül, tudás nélkül, módszertan nélkül kb. mission impossible

Például tegyük fel, ezek a 'fejleszdmagad' emberek szeretnének repülni. Én azt mondanám: "akkor fejlesszetek repülőgépet". Nyilván azt se tudnák hogy fogjanak hozzá alapvető aerodinamikai, statikai, szilárdságtani, gépészeti stb... ismeretek híján. De ha azt mondanám nekik, hogy keressenek fel egy jó repülőmérnököt, ez és ez pl. a legjobb számodra, akkor azzal már el tudnának indulni...

Ó, és még meg sem említettem, hogy vannak dolgok, amiket TÉNYLEG nem lehet fejleszteni.

Pl. a lehetőségeid (ha gazdag családba születsz, akkor minden adott ahhoz, hogy te magad is (nagyon) jól keress majd, de ha csóró családba születtél, akkor... küzdhetsz, hogy életed végéig valahogy felszínen maradj, de gazdag nemigen leszel)

Vagy a magasság, ha 160 magas vagy, akkor a fejed tetejére is állhatsz, akkoris ugyanolyan magad maradsz. És ezesetben fejleszthetsz te akármilyen skillt, ha meg sem mutathatod, mert a nők szóba se állnak veled...