Hogy ne legyek ennyire naiv?

Szóval az a nagy helyzet, hogy az elmúlt időkben szinte folyamatosan vagy kisebb-nagyobb időközönként mindig magam alatt vagyok, mert egy csomót kellett csalódnom; kihasználva és mélységesen egyedül érzem magam. Sokat gondoltam öngyilkosságra is, de tudom, hogy sosem (legalábbis most nem) tudnám megtenni, pedig vannak nagyon mély pontjaim tényleg. De nem is ez a lényeg. Abban szeretném igazából a segítségeteket kérni, hogy hogyan tudnék kevésbé naiv lenni, hogy elkerüljem a csalódást, és hogy kihasználjanak. Tudom, hogy én tehetek róla, ilyenek a fiúk, de megszállottam vágyon egy kis odafigyelésre, törődésre, arra, hogy azt érezzem, szeret valaki, és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mindig elhiszem, hogy komolyak az egyes illetők szándékai de mindig csalódnom kell, és ez nem is az ő hibájuk feltétlenül, csak én vagyok még túl hiszékeny és fiatal, hogy ezt kiszűrjem, és ezáltal hiú reményekbe ringatom magam. Eddig a Tinderen ismerkedtem, de szinte már a két kezemen nem tudnám megszámolni hány ilyen eset történt, tanácstalan vagyok, és tudom, hogy nekem kéne változnom vagy valamit tennem, de nem tudom, hol induljak el. Nem párkapcsolatfüggő vagyok, nem ks feltétlenül szerelmes akarok én lenni, egyszerűen csak szeretném magamat kevésbé egyedül érezni, mint amúgy. Szeretnék valakire én is számítani, mint ahogy rám is számíthatott bárki, aki egy kicsit is közel állt hozzám. Szeretnék én is számítani, érni valamit valakinek. De nem tudom hogyan tudnám ezt elérni egy-egy olyan embernél, aki megfog (és most nem a külsőről, hanem a személyiségről beszélek).

Nagyon örülnék pár jó tanácsnak, amit előre is köszönök!

További szép napot! :)