A nőkre mennyire jellemző az, hogy megkívánnak valakit első ránézésre?

Férfiként is azt mondom hogy nem minden a kinézet. Én már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Rengetegszer előfordult hogy azt mondtam huh de jól néz ki az adott nő. Aztán megszólalt...nem feltétlenül hozzám beszélt, de amit hallottam utána azt mondtam bottal se piszkálnám. Egyeseknek undorító viselkedésük van...ahogy beszélnek másokkal, ahogy gondolkoznak... Stb.

Ugyhogy ezekután megértem a nőket!

Nem megkívánok valakit hanem megtetszik. De én általában a szép embereket megnézem az utcán. A sármos, öltönyös fickót, a szőke babaarcú nőt a kisgyerekkel, a fiatal iskoláslányt akinek egzotikus szeme és szép lábai vannak, az angyalhajú 3 éves kisgyereket, a hipster szakállú rendezett idős férfit.

De nyálam nem szoktam csorgatni...

A tiniszobák poszteráradata vagy a szép férfiak filmen, képeken való nézegetése pontosan erről árulkodik. Rajongásról, ábrándozásról, vágyakról.

Nem véletlenül örökítették meg (rajz, festmény, szobor, fotó)szinte minden civilizációban a szép női és férfi testeket egyaránt.

"Ha valakivel beszélget az ember, akkor közben mi változik meg? A nőket ennyire csak a belső tulajdonságok érdekelnék?"

Nyilván benne van, hogy külsőre is felkelti valaki az érdeklődést. De, ha megszólal, megnyilvánul, az a döntő. A nők többsége nem arra gondol egy férfi látványától, hogy "hú de megdugnám". Elkezdesz beszélgetni vele és kiderül, hogy egy bunkó paraszt, akkor bármennyire is jól néz ki, visszataszító.