A nőkre mennyire jellemző az, hogy megkívánnak valakit első ránézésre?

Nem szokott velem ilyen lenni. Ha valakivel végre érdemben el tudok beszélgetni és jól kijövünk, akkor vágom magam hanyatt, szóval szökőévente talán, vagy még annyszor se. :)

Volt már olyan, hogy ránézésre megtetszett valaki/megkívántam, de azért bámulni meg "majd' kiesni a szemem" nem szoktam. Észreveszem, arra gondolok, hogy "hűha", és ennyi, el is van felejtve. Ha esetleg olyan helyzetben vagyunk, hogy beszélgetni is tudunk, akkor az esetek olyan 99%-ban eddig is tartott az érdeklődés :D

Ránézésre nekem nem szokott ilyen lenni. Beszélgetünk és közben megtetszik szokott előfordulni.

Fontos a beszélgetés és hogy megértsük egymást, de a fizikai vonzalom is kell nyilván, nálam egyensúlyban van a kettő, nem elég csak az egyik része.

Mi olyan hihetetlen benne? A normális emberek mind így működnek.

Nálam még fiatalabb és naivabb koromban volt rá példa, de leszoktam róla, mert elég égő. Biztos előző életemben férfi voltam.

Mondjuk a nők kissé máshogy működnek ezen a téren. Megtetszhet valaki az utcán, de nen feltétlenül gondolunk rögtön a dgasra, mint egy férfi.