Miért mondják az ilyen férfiakra hogy életképtelenek?

“Na, ők beleillenek ebbe a kategóriába és tényleg nem ők tehetnek róla. Viszont vannak olyan ismerőseim is, akik igen.”

Miért nem tehetnek róla?

Rám is megpróbáltak rám telepedni a szülők. Minden gyerekre. A pubertás pont erről szól, hogy új határokat huzol, egy egészséges felnőtt ember nem hagyja, hogy rátelepedjenek a szülei. A szülők mindig megpróbálják, az már tőled függ, hogy tudsz e nemet mondani.

A válós kolléga szintén nem tehet róla? Én is voltam úgy, hogy egy 6 éves kapcsolatban arra mentem haza, hogy “költözzünk szét! Most!”. Nem volt jóvá mennem, haza költöztem, anyám úgy fogadott, mintha egy 5*-os szállodában lennék, csak megemlítettem, hogy éhes vagyok, 4 fogásos vacsora azonnal.

Tudod mit tettem? Leállítottam, mert egy szendvicset én is tudok csinálni. Kellett pár hónap amíg befejeződött a szétköltözés technikai része, utána kerestem magamnak saját szállást. Pedig anyám napi 5x mondta el, hogy mennyire jó, hogy ott vagyok, maradjak amíg akarok.

Mégis, ki tehet az ismerőseidnél erről? Mert nehogy már a szülő legyen a hibás, hogy egy 30+ éves ember nem tud a sarkára állni.

#11: "Rám is megpróbáltak rám telepedni a szülők. Minden gyerekre."

Persze, ez így megy. De ne keverjük már az aggódó és hasonló szülőket a tényleg beteges és durván mérgező szülőkkel. Mintha azt hasonlítanád össze, hogy egyes szülők adnak évente 1 pofont valami durva dologért, mások pedig naponta véresre verik a gyereket.

"A válós kolléga szintén nem tehet róla?"

Sehol sem írtam, hogy szerintem nem tehet róla, csak szánalmas és kiábrándító az a kettős mérce, hogy egyes helyzetekben mennyien egyből odavágják, hogy biztos a másik a hibás, míg más esetekben fel sem merül bennük. A te válaszod is tökéletes példa erre. Mivel valami veled megtörtént, alap dologként kezeled, hogy hát biztos másnál is az volt. Ami veled nem történt meg, arra 0 rálátással megmondod, hogy nem is úgy van, ahogy.

Nem érzed, hogy az ilyen nézetedben óriási rések vannak?

Az ilyen férfiak tényleg életképtelenek. Ha rájuk kérdezel, mindig találnak valami kifogást és ők nem tehetnek semmiről.

Van egy ilyen pasi ismerősöm. 34 éves, a szüleivel él, még nem volt komoly kapcsolata (csak alkalmi), kövér, elkényeztetett. Most nekem akar udvarlni (de azt se tud rendesen), holott van élettársam. És két havonta rám ír, megkérdezi megvan-e még a pasim. Most jött rá, hogy az idő gyorsan eljár, kéne egy társ. :-)))))

Az a baj, hogy ezekből már egy is hendikep, de így egyszerre meg abszolút vállalhatatlan.

Főleg akkor, ha a kinézett nő önálló, csinos, jó állása van, stb.

Bocsi, de ez az igazság, az ilyen nőnek hatalmas visszalépés lenne egy ilyen fazon.

Betegesen ratelepedtek a szulei?? Egesz testukkel? Vagy hogy?

En megmondtam h Budapestre koltozom es ott keresek allast. Igaz az enyeim azt mondtak h menjel edes lanyom, de a kevesbe tamogato szulok sem hiszem h lelakatoljak azt, aki menni akar.