Van köztetek olyan férfi, aki azért nem tud normális kapcsolatot kialakítani, mert szégyelli az anyagi helyzetét?

Nálam sok minden közre játszik, de így 25 felett már az anyagi helyzetem miatt is aggódnom kell. Illetve ez is besegít, hogy ne legyen nőm. Nem keresek sokat, de azért nem is szakmunkás minimálbért, egy teljesen normális, átlagos, intelligens és jó humorú embernek tartom magam, de se lakásom, se autóm egyelőre. Gyűjtöm rájuk a pénzt, de sajnos mintha egy kicsit fel lenne árazva úgy minden ebben az országban kb. az országgyűlési képviselők fizetésére...

Én szintén nem akarok életem hátralevő részében azon aggódni, hogy ha 2 hónapra véletlenül munkanélküli lennék, elvinnék a fejem felől a házat, mert nem tudom törleszteni a hitelem. Az albérlettel szintén jó, ha nullára kijön az ember, teljesen basic élet mellett, csak alap dolgokra költve. Ha valaki feltalálta már a spanyolviaszt, megoszthatná, hogy ebben a porfészek országban hogyan lehet megélni, egy nőt megszerezni és eltartani, családot alapítani, ilyesmik, mert teljesen kilátástalan a mai fiatalságnak minden. (köszönjük a CSOK-nak, hogy hál'istennek az ingatlanárak városban, falun, tanyán, mezőn felmentek kétszeres, háromszoros árra, mint amennyit érnének valójában)

De amúgy ti milyen "nőkről" beszéltek?

Mert én 27 vagyok és 18-25 éves lányokkal ismerkedem. Fullra megértem, hogy egy 30 éves nőnek magas elvárásai vannak, ezért is kerülöm őket és ezért IS jobbak a fiatal lányok, az alacsonyabb elvárásaikkal.

Busszal szoktam randira menni (amit nem is titkolok) és soha egy lány sem küldött el emiatt. Voltam olyan csajokkal is, akiknek volt jogsija, kocsija. Egyszer egy profi kézilabdás lánnyal randiztam, aki az első randi végén hazavitt a kocsijával. (A második randin feküdtünk le.)