Ti miért érzitek kilátástalannak a jelenlegi szingliségeteket?

Nem érzem kilátástalannak, de az biztos, hogy nehéz ismerkedni. A fő gond az, hogy az én koromban (negyven felett) már borzasztóan kevés érdemi ismerkedési lehetőség van és amúgy is magasra tettem a lécet, különösen a személyiség terén. Egyelőre még jól elvagyok egyedül, de attól tartok, ez így is marad, mert nem sok kedvem van az ismerkedősdihez.

N

Most 26 vagyok, férfi. Én azt látom, hogy ebben a korban, lányok, aki normális, már elvitték. Durván szólva, maradt a selejt.

Továbbá, a jelenlegi munkahelyen nincs esély, tíz alatt vagyunk létszámban, ebből is csak egy nő, aki foglalt. Nincs esély ismerkedni.

Meg azt látom, nincs hely, alkalom ismerkedni. A baráti társaságokban kb. mindenki foglalt, aki nem, az nem véletlenül nem.

Tinder? Teljesen a külsőségekre adó felület. Lehet kalandokat találni, de nem gondolom, hogy ott lelek a nagy Ő-re (persze, sose lehet tudni). A Tinderen az a rossz, hogy lehet, van olyan, akit a belsőddel megfognál, ha élőben találkozna veled, ahol nem tudna balra húzni, de az online húspiacon gond nélkül repülsz balra, mert nem tetszel meg külsőre.

Klasszikus szórakozóhely? Tele van magukat hullarészegre leivó, könnyűvérű nőkkel. Természetesen, ez sem fekete-fehér, normális emberek is megfordulnak ott, bele lehet futni, de azért azt mindenki érzi, hogy az esély kisebb, az arányok megvannak. Sőt, azt látom, az emberek már inkább beülős helyekre járnak, ott meg olyan kellemetlen egy idegen társasághoz verődni, persze ez helyzetfüggő. Most az, hogy ki a normális, messzire vezetne boncolgatni.

Utcán/buszon stb. teljesen ismeretlenül leszólítani? Nem én vagyok az önbizalom ólomszobra, de megesett, hogy úgy megtetszett valaki, hogy eldöntöttem, hogy anélkül nem megyek haza, hogy megtudjam, lehetne-e bármi folytatása, szóval, egyszer-kétszer már szólítottam le lányt az utcán. Egyszer lett pár randi, de nem lett belőle több, a többi meg azt mondta, barátja van. Igaz vagy sem, nem érdekel, mert mindegy, mit mondott volna, nem lett folytatás.

És akkor hogyan tovább?

Rendszeresen sportolok, nem dohányzom, nem kávézom, ritkán alkoholizálok. Nem tartom magam egy búvalbаszоtt embernek. Volt már több barátnőm is, komoly kapcsolat is, nem komoly is, nem mondanám, hogy tapasztalatlan vagyok. Egyetemi végzettségem van, de sosem menőztem vele és lányt sem szelektáltam amiatt, hogy pl.: nincs diplomája, mert az emberi tulajdonságokat (de hogy messzebbre menjünk, ki lesz jó anyja a gyerekeknek) nem adják a diploma mellé. Egy diplomás ember is lehet érzéketlen, bunkó, önző stb.

Jelenleg úgy vagyok, hogy nem erőltetem a párkeresést, mert nálam teljesen megvalósult az, hogy amikor erőltettem, akkor persze, találtam lányt, de visszanézve, csak egymás idejét raboltuk. Könnyű mondani, hogy akkor minek jöttünk össze, én erre azt mondom, akkor ezt nem lehetett objektívan megítélni.

Amikor meg nem erőltettem, tojtam a dologra, elhatároztam, hogy na, boldog szingli leszek, akkor sodort az utamba az élet valakit. A komoly kapcsolataim mind így jöttek össze. Ez persze nem totális antiszocialitást jelent, hogy 0-24 a szobámban vagyok, nem járok el sehová, hanem csak elmegyek, jól érzem magam, nem görcsölök a témára.

Lehet, hosszú lett, de három mondatban ezt nem tudtam leírni.

Lényegében ugyan az a szituáció velem mint a 16-os válaszolóval, csak én még egyetemre járok. Kilátástalan akkor lesz amikor ez a korszak lezárul és munkába állok, ahol a munkakör miatt szinte biztos, hogy nem lesz nő vagy minimális számban és nem azok akiket keresek.

Jelenleg személy szerint én nem érzek akadályt a párkeresésre és igazából folyamatban is van és teszek is érte.

Főként a felhozatal az ami miatt nehéz számomra. Csak, hogy néhány könnyen beláthatót írjak az én szemszögemből. Korosztályom javarészt olyan nőkböl tevődim össze akik nem jönnek be NEKEM.

Mert például: Hatalmas műkörmeik vannak, idétlen hajfestésük van, vastagon áll rajtuk a smink, tetováltak, jelen kor idétlen stílusában öltözködnek (hatalmas, színes futócipők cicanadrággal), khurvássak, mainstream cuccokban járnak, túlárazott (százezrek) kihasználatlan erőforrású mobilokkal járkálnak (ezekkel képeket csinálnak magukról amiken feltétlenül látszik a készülék márkája), dohányoznak, rengetegen túlsúlyosak, sokakkal összefekszenek.

Ezzel a pár dologgal kilőttem az általam mindennapokban látott nők körülbelül felét, a maradék meg kiesik azért, mert egyszerűen nem jön be, én nem jövök be neki vagy van barátja. Vagy minden jó lenne, csak nem sikerül kontaktba lépnünk.

Én a 16-os vagyok, utolsónak üzenem, hogy kicsit egyoldalúan az ilyen рicsákrа tetted a hangsúlyt a leírásban. Nem tudom, milyen egyetemre jársz, de nálunk nem voltak többségben az ilyen ,,tipikus" lányok, ami ezeket az öltözködési dolgokat illeti.

(nálunk inkább azzal volt a baj, hogy a legtöbb lány túlságosan karrierista volt, merev felfogású)