Van olyan férfi, aki valóbán társként szeretne a partnere mellett állni?

Nem, egy sincs...

Szerinted?

Általában az ilyen kérdést feltevők ott rontják el mindig, hogy "Ezt persze kölcsönösen gondolom"

Nem, nem gondolod kölcsönösen, ha eddig nem találtál ilyet, valószínű nem a "van olyan férfi"-akban van a hiba....

Jellemzően pont ilyen voltam az összes párkapcsolatomban.

Ennek ellenére többször előfordult, hogy akire lecseréltek, az nem egészen társként, egyenrangú partnerként gondolt a nőre.

Később persze meghallgathattam, hogy én mennyivel rendesebb voltam ilyen téren. Hát... Nem vagyok 100%-ban meggyőzve, hogy érdemes partnerként tekinteni a páromra, ha a pillanatnyi hév elragadja valaki felé, aki rövid távon eljátssza a kőmacsót, és csak hosszú távon derül ki róla, hogy a kőmacsó nem csak a randizás fázisban az, hanem a mindennapokban is.

Tök jó lenne, csak a gyakorlatban valahogy a kölcsönösség sosem akart jönni, mikor nekem jött volna jól egy kis bátorítás/támogatás.

32/f

"Igen van. Én sem magamat nézem elsőként egy párkapcsolatban. Csak az eletkorom miatt nehezen hiszik el, sott a kiszemeltek egyáltalán."

Bírom ezeket a lúzer válaszokat... csak a hisztire képes, kapcsolatra meg képtelen szerencsétlenek akik elméletben a tökéletes párok... Pf...

De hogy válaszoljak is: én inkább azt érzem hogy a nők alig vagy egyáltalán nem odaadóak. Előző "páromnak" is csak a biztonság(a pénzem) kellett, a mostani valamivel jobb de a kölcsönösség az ő szótárából is hiányzik. Fejlődés is adott számára mégsem él vele. Ha kicsit is jobban kihasználna már elküldtem volna. Persze kommunikáció, tudom, de mindhiába. Túl makacs és önfejű. Ez lesz a veszte.