Szerintetek nagyon nehéz olyan barátnőt találni aki a rosszban is kitart a párja mellett?

Igen, ugyanis kettő dolog motiválhat arra valakit, hogy "mindent" megtegyen:

1.Szeretet

2.Félelem

Az utóbbi eset hátterében mindig van egy önfeladásra való hajlam, amikor az ön-becsülés eleve sérült és az alany legfőbb motivációja a félelem, félelem az egyedülléttől, az elhagyódástól.Ilyenkor az alany hajlamos lemondani valós igényeiről és önkéntes lábtörlő válik belőle, aki nem tiszteli és szereti saját magát, így azt kapni sem fogja, vagy fogadni sem tudja.

Ez két ember addigi hozzáállásán múlik.

4,5 éve jöttem össze a párommal, már 1,5 évvel később jöttek az egészségügyi problémák. Akkor még nem volt vészes, majd 2 éve kiderült a daganat, akkor már együtt éltünk. Mindig is tisztelt és szeretett, egymás bombabiztos támasza voltunk. Soha egyikünkben sem merült fel a mi lesz ha elhagy..... annyira lerobbant, hogy átmenetileg pelenkaznom kellett, fürdettem....soha nem éreztem tehernek pedig mindenki sajnalt es azt kerdezték miert csinálom.... mondom azért, mert ő ugyanúgy tenne ha én feküdnek ott.

1 éven at küzdöttünk a rákkal, vittem kezelesre, kemora, mostam olykor hányást....míg végül elvesztettem. Ha ma kezdeném, vele újrakezdenem a kapcsolstot akkor is, ha tudnám mi vár rám. Mert annyi szeretetet kaptam mint soha senkitől.

De az tény, hogy pl. az exemmel ezt tuti nem csináltam volna igy végig.