Mit mondanátok ha buszon villamoson egy számotokra csúnya férfi oda jönne hozzátok hogy "nagyon tetszel meg szeretnélek ismerni"?

Mivel barátom van, megköszönném, de elmondanám, hogy nekem ez nem aktuális.

Ha nem lenne barátom, két részre szedném a kérdést, mert van olyan számomra "csúnya" férfi, aki egyáltalán nem is szimpatikus, és van olyan is, aki bár nem tetszik külsőre, de alapvetően szimpatikus. Utóbbi esetben bizonyos helyzetekben megfontolnám, hogy nyilvános helyen találkozzunk, és megismerjük egymást. A busz/villamos viszont nekem nem az a helyzet valamiért. Más helyen, nyilvános eseményen szólítottak már le, ott meggondoltam volna.

"Ha fordítva lenne, és hozzám jönne oda egy kinézetre nekem nem tetsző lány, nő, nem kizárható, hogy esélyt adnék neki, mert még soha semmilyen kapcsolatban nem voltam nővel."

Ez szánalmas. Ez kb. az "ez jut, ne válogass kategória".

Kérdésre válaszolva: Akár jóképű férfi is jöhetne, őszinte lennék, és elmondanám, hogy férjem van, szóval bocs, de nem.

28N

24, hát ha valaki, én aztán tényleg nem válogathatok! Nekem annyira kimaradtak az életemből a nők, hogy egy ilyen helyzetben csak nyerni tudnék szerintem. Ha más nem, egy jót beszélgetnénk. De ahogy utaltam rá, ha belsőleg jó benyomást tenne rám, mindent megtennék annak érdekében, hogy ne csak egy beszélgetés legyen ebből a találkozásból.

És igen, ahogyan írta valaki, az sem mindegy, hogy mennyire lenne csúnya, mert ennek is megvannak a fokozatai.

A helyzetem tényleg szánalmas, nem is tagadom, de sajnos ez van, úgymond "ezt dobta a gép".

Írtad, hogy férjed van, szerintem ez a kérdés egyedülálló nőknek szól, mert ugye, akiknek párja van, azoknál a válasz egyértelmű elutasítás.

Látom, a lepontozás az megy ezerrel, mi vagyunk kisebbségben, de szerintem ebben az áldatlan helyzetben ez a logikus. Nem tudom, mit nem lehet azon érteni, hogy az ember nem válogathat. Csak nyomják a pirosakat, nyilván az ilyeneket körülzsongják az ellenkező neműek. De megérteni attól még meg lehetne az én helyzetemet is.

Ha egy autóversenyző utcai autóval venne részt egy F1-es versenyen, és egyszer csak azt mondaná az egyik csapatfőnök, hogy gyere, itt van neked egy gyengébb csapat autója, a mi autónk, a következő szezonban ezzel versenyezhetsz, akkor abból próbálná meg kihozni a legtöbbet. És ez legalább már versenyautó, még ha nincs is esélye a világbajnoki címre.

Vagy egy másik példa. Ha az ember hosszú ideig vándorol a sivatagban, és valahol vizet lel, akkor megissza, és nem azzal foglalkozik, hogy langyos, vagy hogy miért nem gyümölcslé vagy sör, hanem hogy végre víz van.

Mindenki örüljön, a többség, aki nincsen ebben a helyzetben. Akkor már nem a piros kezet bökdösné, ha ebben a helyzetben lenne.

A kérdéstől függetlenül, a női válaszokból süt az, hogy nem merjen egy férfi odamenni egy nőhöz az utcán (utca alatt most értem a metrót, villamost stb. is), mert hagyják őket békén az idegenek. Egy szórakozóhelyen is ugyanaz az idegen menne oda hozzátok, de akkor esélyt adtok, mert az szórakozóhely?

Ahogy nézem, akinek van bátorsága az utcán egy lányt leszólítani, az mindig azokat találja meg, akik meg ezt nem értékelik/elküldik.

Mások meg arról áradoznak, hogy mennyire örülnének egy bátor férfinak, mert mindegyikük töketlen, nem mert odamenni ahhoz, aki tetszik neki.

"Írtad, hogy férjed van, szerintem ez a kérdés egyedülálló nőknek szól, mert ugye, akiknek párja van, azoknál a válasz egyértelmű elutasítás."

Én nem láttam a kérdésben, hogy egyedülálló nők válaszoljanak. Egyébként a buszon sincsen rám írva, hogy házas vagyok (nem mindenki nézi a gyűrűt az ujjakon), viszont a legtöbb férfi el sem hiszi, ha egy nő azt mondja, hogy van párja, hiszen "nyilván csak lekoptat".