Férfiak! A helyemben hogyan cselekednétek?

Kicsit bonyolult a helyzet, de megpróbálom röviden, érthetően felvázolni.

Kezdem ott, hogy nincs barátnőm, (bár szeretnék) és nem is vagyok egy nagy csajozós sem. Túl sok barátom sincs, akivel eljárnék ide-oda stb. tehát nem vagyok egy nagy társasági ember. Egy lánnyal viszont igen jó viszonyba kerültem egy-másfél hónapja, be is jön nekem, (nem sok olyan lány van aki megtetszik úgy igazán) viszont van barátja...

Ismerjük egymást már régebb óta, rögtön az elején ismerkedni is kezdtünk úgy, hogy bármi lehet belőle, de aztán nem jutottunk sokáig. Azt látom, hogy nem egy teljesen boldog kapcsolat az övéké, ugyanakkor nem jelentem ki azt sem, hogy biztosan szakítani fognak. Nem szurkolok azért, hogy ezt megtegyék, mivel ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy én leszek a következő, nem is vagyok kárörvendő típus. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy én nagyon-nagyon szeretek vele lenni, volt már olyan is, hogy egész nap, reggeltől estig. Noha ez azért nem mindennapos, de általában 3-4 órát együtt töltünk.

Nem gondoltam volna, hogy ez a jelenség létezik, de tényleg annyira kedvelem, és fura módon néhány dolog össze is köt minket, hogy nem tudom, és nem is akarom megszakítani vele a kapcsolatot. Mégis bennem van az a hiányérzet ahányszor találkozunk, hogy de jó volna azért ha több lenne. Ezt nem fogom neki elmondani, tényleg nem akarom, hogy ebből félreértés legyen, bár nem hiszem, hogy nem tűnik fel neki, hogy ahányszor csak lehet hozzáérek, hozzábújok.

Ha valaki már idősebb, tapasztaltabb és volt már ilyen helyzetben, vagy át tudja érezni a helyzetet akkor tudna valami tanácsot adni?

22/F