Működhet úgy egy kapcsolat hosszú távon hogy az elején nincs tűz nagy szerelem?

Nálunk volt ilyen az elején, hazautazott 300 km-re szülőkhöz. Amíg nem volt itt, tök rágörcsöltem, mert ugyanez volt, mint neked, hogy nem volt az a jajjdenagy hiányzás, és ez kétségbe ejtett - mármint olyan értelemben, hogy akkor nincs is értelme a kapcsolatnak, nem akarom hülyíteni, mi lesz ebből így, tudom is én.

Aztán mikor X idő után visszajött és újra találkoztunk, valami ott átkattant bennem, hogy úristen végre megint itt van, és igenis baromira hiányzott. Ez engem akkor megnyugtatott.

4 év telt el, azóta is minden szép meg jó, de most se borulok ki, ha épp nélkülem megy haza. :D Addig jut én-idő is, és feltöltődve tudom utána hazavárni. Szerintem ezzel semmi gond nincs, nem fojtjuk meg egymást, meg nincs az, hogyha nincs ott, akkor megáll az élet. Ez egy romantikus regényben jól hangzik, de elég vacak életünk lenne, ha csak az ágy szélén sóhajtoznék, ahányszor nélkülem megy valahova...

Még szép, hogy jól megleszel 3 hétig, elvégre szinte még egy idegen ember (vagy egy haverod, ha olyan a közös múltotok).

Igazából alig voltatok még együtt. Ilyenkor szerintem annyit érdemes magadban feltenni, szeretnél-e következő találkozót. Amiket írtál, hogy bejön, szimpatikus, jó vele együtt tölteni az időt, bőven elég. Én biztos, hogy megvárnék még néhány találkozót, és csak utána figyelném, merre alakulnak az érzelmeim.