Soha nem hittem el hogy kellhetek egy nőnek, így eddig soha nem is próbálkoztam?

Reméljük nem okozott maradandó károkat az anyád. Keress fel egy pszichológust, mert ez így nagyon nem normális. Bebeszél és elhitet veled dolgokat, hogy ne veszítsen el, úgy mint az apádat. Magához láncol egy életre, csak azért, hogy "megvédjen" a csalódástól. Ez pedig olyan dolog, amit nem lehet elkerülni az életben, mindenkinek át kell esni rajta, feldolgozni és menni tovább.

A te életednek te vagy a kovácsa, olyan lesz, amilyenné teszed vagy hagyod tenni.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de anyád egy szemétláda.

Nem tudom milyen pszichológiai mechanizmus vitte rá anyádat, hogy ezt mondja neked (és legfőképpen, hogy így), de ez egy igen aljas dolog volt a részéről. Lehet, hogy erőn felül, tisztességesen felnevelt, kitaníttatott, a maga módján szeret is, de ez a viselkedés nem a feltétel nélküli anyai szeretetre utal. Talán apádat látja benned, akit gondolom gyűlöl amiért elhagyta és tönkretette az életét. Talán így akar apádon "bosszút állni". Vagy irigyelné egy olyan embertől a boldogságot, aki az árpádra emlékezteti.

Ha úgy érzed, irány a pszichológus. Sok más is a felszínre fog jönni azt hiszem.

De szánalmas.

Már bocs, de ha ilyen s*,gfej anyád van, akkor egyáltalán miért számolsz be neki a nő ügyeidről????! Nekem normális anyukám volt, mégsem meséltem neki arról, hogy mikor kivel randizok.

Amúgy nem értem, hogy miért kezeli az ember úgy a visszautasítást, mintha vilàg vége lenne és katasztrófális dolog, amitől “meg kell védeni”. Épp az a jó, ha mersz próbálkozni, ha csalódsz is, túl teszed magad rajta, de végül összejöhet... Viszont ha nem is próbálkozol, akkor sosem jön össze ilyen hozzáállással. Anyád felfogása gáz, ne haragudj meg...

Apád hozott egy rossz és egy jó döntést.

A jó az volt hogy otthagyta anyádat.

Ezt te is megléphetnéd.