Mit csinálnál, ha titokban szerelmes lennél egy nőbe, de az elhagyta volna a közös iskolát/munkahelyet/stb?

Pesszimista életszemlélet szerint (a világot is itthagyta?!) akkor beletörődöm, hogy a csilláromban egy égő kiégett, amelyet dobhatok is a kukába. Tudatosulna bennem, hogy ez a vonat már elment, tehát lekéstem és nem jön már abba az irányba újabb járat.

Elomondhatnám, hogy visszafordítanám az időt, ha képes lennék rá, de mivel képtelen vagyok erre, marad a beletörődés és az elhagyatottság érzése. Az is lehet, ha újrajátszhatnám ezt a filmet, akkor se lennék képes rá... Nincs baj, nyugtatnám magam, kitalálnék ezer okot hogy miértkellett ennek így történnie. Ezt az ürességet ami keletkezett miután elment az idő majd lassan feltölti.

Optimista oldalról összeszedném magam és ha törik, ha szakad a titkomat felfedném, ha komolyan érdekelne és nem csak szórakoznék vele.

Ha már garantált hogy nem találkozom vele soha többet és nem hagy nyugodni a dolog, akkor megpróbálnám személyesen vagy interneten felkeresni és elmondanám neki azt hogy milyen hülye voltam, hogy elszalasztottam őt és bárhogy is lesz, ezt nem tudom tovább magadban tartani. Ha nem viszonozza a közeledésem,közömbös reakciót kapok tőle, akkor is úgy fogok erre visszaemlékezni, hogy bátor voltam, nem menekültem el, a kockázatot felvállaltam méghogyha nagy erőfeszítésembe is telt.