Hány éves korig ítélnek el az emberek megérzések alapján?

"Nem is érzem hatalmas veszteségnek őt, de már egyre elviselhetetlenebb, hogy általánosan is folyamatosan éreztetik velem ezt a lesajnálást, amiért merek más lenni." Ez a különbözés ára. C'est la vie. A matematika az emberek számára túl száraz, és fogalmuk sincs, milyen jelentős és értékes tudomány.

Javaslom, ne áruld meg senkinek, mit tanulsz. Akár el se hagyja a matematikai szó a szádat az ismerkedés fázisában! Mesélj a matematika helyéről a mindennapi életben, mi mindenre használható, és ha már megismerte valaki a személyiséged nem matematikával foglalkozó részét, mondd, hogy matematikus vagy.

Suba subához, guba gubához, matematikus matematikushoz.

Apropó, te tudnád modellálni matematikailag azt, hogy mennyi az esélye, hogy különleges érdeklődésű ember milyen eséllyel talál rá egy különnemű különleges érdeklődésű emberre? Gondolom, igen. És azt, h matematikailag hogyan emelhető ez az esély?

Szerintem ez inkább szemelyiségfüggő.

Van aki nyitottabb vagy inkább megismer és utána alkot komolyabb véleményt és nem csak az első benyomásra hagyatkozik.

Az idővel elvileg a felszínesseg elfogadás nemnagyon változik pozitív irányba, persze mindig lehet kivétel.

Az előttem válaszolóval pedig egyetértek a matek száraz unalmas dologként él a köztudatban.

Ezt egyrészt kár lenne a nőkre fogni. Amíg mindkét nem a másikra mutogat a párkapcsolati problémái miatt, addig nem fogunk haladni. Ez nálunk férfiaknál is így van. Egyszerűen a mai világban nem érték a tudás/intelligencia, nem érték ha normális vagy, önmagában már az érték sem érték.

Egyébként ez az ítélkezés a korral egyre inkább rosszabb lesz. Fiatal korunkban mind naivak vagyunk, elhiszünk bármit. Aztán jönnek a pofonok, a csalódások és utána már mindre rásütjük ezeket a jelzőket rettegve attól, hogy nehogy megismétlődjön a múlt. Megcsaltak? Akkor az összes nő egy k**va. Megütött a barátod? Az összes férfi egy agresszív állat.

Köszöntelek a világban! Ha értelmiségi pályát választasz, akkor ez ezzel jár. Meg kell hoznod a döntést, hogy mire van szükséged. Akármilyen barátnőt akarsz vagy képviselsz valamit amihez keresel magad mellé valakit? Ez más területen sincs másképp, sem egyetemen. A legtöbb nő (de férfi is) eleve semmilyen szakra megy, bölcsész/pszichológus/művészeti/tanári esetleg akik valamit kezdenek is az életükkel orvosok/közgazdászok, azok sem lesznek olyanok mint páran, hogy küzdenek, tanulnak. Dehogy. Az én egyetememen mindenki csak átakar menni, mindenki bulizni akar, mindenki csal. Ne számíts semmi jóra. Vannak-e normális lányok? Minden bizonnyal! Hogy rájuk találsz-e? Ki tudja? Lehet nem, lehet igen, én biztos nem fogok hülye p*tsákkal megalkudni, és ezen hülye p*tsák véleménye sem érdekel.

Én programozó vagyok, de itt sincs másképp. Ha valaki meghallja, büdös pattanásos kocka vagy, mikor a drágám egy becsomagolt fájlal alig bír megküzdeni.

Érdekes.

Én mindig csodáltam a reál srácokat, mivel ritka az a logika amivel ezek mennek. :D

Meg humánosként néha mágiának tűnik..

Szerintem ez ember- és nem korfüggő. :)

Pl.: Szerintem izgi szak

Először is olyan 25 év felett lesznek alapvetően is felnőttek az emberek. Aki efelett van, azzal már szót értek, aki ezalatt azzal általában nem. A második szint az valahol 35 éves kor körül jön. Addigra már az életkörülményeik és a gondolkodásuk is megváltozik az embereknek. Addigra 10 évet dolgoztak, önálló életvitelük van, sok párkapcsolatot kipróbáltak, kezdik megismerni önmagukat, hogy nekik mire van szükségük. Ami nagyon nem az, mint amire 20 évesen volt.

Másrészt nem tudom, hogy a pszichológuscsaj tényleg üresnek tartotta az életed, vagy csak kivetítetted ezt rá. Mert én gyakran utóbbit csináltam, vigyázz erre. 42f