Mi a jobb: egy életen át keresni az igazit vagy egy idő után feladni, és megelégedni azzal ami van még akkor is ha lenne jobbra is?

“még akkor is, ha lenne jobbra is”

Akkor ez most egy elméleti kérdés, vagy ténylegesen ez a helyzet, hogy van lehetőséged egy számodra megfelelőbb kapcsolatra egy adott emberrel, akit megismertél?

Vagy csak holmi ábrándozás közben képzelted el ezt a 30-as éveiden túl szűz szingliként maszturbálás közben?

Szerintem ha valaki egy életen át keresi az igazit, akkor időközben mégis csak mérlegel azt illetően, hogy reálisak-e az elvárásai. Nem kell beérnie egy szar kapcsolattal, de az sem egy jó hozzáállás, ha gyermeki naívitással valamiféle meseszerű álomherceg után kutat, aki a valóságban nem fordul elő.

Mikor tudod, hogy az igazi az igazi?

32/f

Ez attól is függ, hogy randizásról beszélünk, vagy elköteleződésről.

Ha csak randiról van még itt szó, akkor elég hátrányos, ha valaki annyira előítéletes, hogy nem hajlandó senkivel sem randira menni, csakis az “igazival”.

Az még jobb eset, ha valaki nem köteleződik el rögtön, de nyitott az ismerkedésre.