Szerintetek is leáldozott már a hagyományos házasság/kapcsolat modellnek?

Kedves Kérdező!

Mikorra tervezed, hogy az elmúlt kapcsolati veszteségedet feldolgozod, és képes leszel újra szeretni? A saját kommentjeid alapján még hozzá se fogtál a munkához, inkább a házasság az intézményét szidod.

#7 miért az akkora nagy baj lenne ha kihalna az emberiség? Úgy sincs semmi értelme az egész életnek.

Én is mingli kapcsolatot szeretnek. Gyereket , házasságot nem szeretnek .

Nem szeretem a klasszikus férfi női szerepeket.

Nem mondom hogy leáldozott az amit kérdező csak már nem akarnak annyian kapcsolatot aminek szinten nincs értelme. Komolyan mi értelme van? Úgy is unalmas monoton szer lesz ha elmúlik a kapcsolatból a biokémia és csak szenvedés üresség marad .

Én egészen pár hónappal ezelőttig ugyanez gondoltam, és nem akartam elhinni egyik romantikus illetve hagyományos felfogású ismerősömnek sem azt, hogy a megfelelő emberrel, aki elfogad minket, és akit persze mi is el tudunk fogadni, mert azonos az értékrend minden működik... És az élet bebizonyította :) Sosem vallanám magam az alkalmazkodás mintaképének, akivel olyan egyszerű lenne az élet, de még a legkiábrándultabb embert is meg tudja világosítani egy "kis" egyszerű odafigyelés és minőségi idő a másik féllel ;) Szóval kitartás Kérdező!

24/N

Nem, nem áldozott le a házasság intézményének, és a hagyományos családmodellnek. Az örök értékeknek, és alapvető emberi mivoltunk megélésének csak egyszer lesz vége, de csak átmenetileg. :)

Az más kérdés, hogy ezekben a zavarodott időkben a sok sérülés miatt értékvesztés történik sokaknál, s lesz, aki rosszul reagál: ahelyett, hogy beismerné a tévedését, hibáit, magán változtatna, inkább bűnbakot keres - odakint.

Kedves kérdező! Ha annak idején nem csak pénzt, időt fektettél volna a házasságodba, hanem igazi emberi értékeket, például szeretetet, odafigyelést, megbecsülést, most mást aratnál az életben. Nem keserűséget és gyűlöletet.

Őszintén sajnálom, hogy ez történt veled. Sajnálom, hogy fáj, hogy elveszítetted a családodat, a gyerekeidet.

De az életednek még nincs vége! Választhatod a rombolást, de dönthetsz úgy, hogy építesz - valami tartósat, értékeset.

Ha most csak törni-zúzni van erőd, azzal sincs semmi baj, amég nem azonosítod magad azzal, ami történik veled. Addig van esélyed megfordulni, változtatni, boldognak lenni, bármikor.

Remélem hamar túljutsz ezen a megtöretésen, és begyógyulnak a lelki sebeid!