Jófiúk, mennyire működött a rosszfiús attitűdre váltás a csajozásnál? És fordítva?

Itt nagyon sokan írják, hogy "amikor rendes voltam, a nők lexartak, de amióta bunkó vagyok, imádnak" és hasonlók - de kíváncsi lennék, tényleg így van-e vagy csak a "szátok nagy" :D

Tényleg működhet, ha valaki ennyire "meghasonlik" önmagával egy cél érdekében? A lelkiismeret nem kínoz titeket ilyenkor? Nem érzitek, hogy a két énetek harcot vív egymással? Mint a filmekben: a pasi egyik vállán az angyal ül, a másikon az ördög és vitatkoznak egymással, ő meg nem tudja, melyikükre hallgasson :D

Aki a fordítottját alkalmazta, szintén írhat. Bár a GYK-s logika szerint elképzelhetetlen - de rosszfiúként folyamatos lepattintásokban volt része, és amióta rendes pasiként tündököl, révbe ér a nőknél.

Milyen mértékben hozott változást a másik nemmel való kapcsolatotokban ez a jellembeli élesváltás? Akinél igen, az hogy tudott "egy csapásra" átvedleni jó- ill. rosszfiúvá, hogy arathasson a csajoknál? Vagy lelkünk mélyén mindnyájan rosszak vagyunk, igazából csak a társadalmi konvenciók miatt vagyunk "erőltetetten" jók és ha magunkban leásunk egy kicsit, felszínre tudjuk hozni a rosszaságot? Mit gondoltok erről?