Érdemes ideiglenes párkapcsolatot keresni, amíg az igazit várom?

Ha már 5 hónapja egyedül vagyok egy fájdalmas szakítás után, és nagyon senki nem érdeklődik irántam (társkeresökön ismerkedem). Ha megfelelő jelölt nincs azóta, csak olyan akihez nem vonzódok testileg, nem tudunk sokmindenről beszélgetni, nem közös az életfelfogásunk, akkor érdemes egy ilyen emberrel kapcsolatot létesíteni? Beleőrülök a magányba, senkivel még beszélgetni sem tudok a családomon kívül, nem járok sehová mert nincs kivel. Olyan jó lenne egy társ a mindennapokban, akire számíthatok, akit érdekel mivan velem, akivel eltölthetem a szabadidőmet, elmehetünk programokra stb. De nem tudom mennyire tudnám színlelni a vonzalmat, vagy nem e szégyellném őt az ismerőseim előtt stb. Aztán ha a sors úgy akarja, úgyis az utamba hozza azt akibe szerelmes tudnék lenni. Ha pedig nem, akkor emberileg talán megkedvelem az illetőt, és együtt maradunk sokáig. Igazából tudom, tapasztalom, hogy én nem sokat válogathatok, kevesen érdeklődnek irántam. Szóval nagy valószínűséggel ez az illető is csak megalkuszik velem, mert ő sem kap jobbat. De jobb egy ilyen kapcsolat a magánynál? Ha lenne baráti társaságom, akkor valószínűleg szexkapcsolatot keresnék ideiglenesen, de így hogy nincsenek, inkább egy társra vágynék.