Miért van sok normális férfi egyedül?

Volt jó pár barátnőm a hosszú évek alatt. Volt többféle kapcsolatom is az egészen lazától a komolyig.

Végigmásztam a szamárlétrát, ha úgy tetszik, önmagában egy kapcsolat nekem már nem egy olyan felfedeznivaló dolog, lazább dolgokban részt veszek, de azokért általában meg túl sokat kell gürizni, kevés az olyan csaj, amelyik hasonló gondolkodásmóddal bír, legtöbbször keresnek valamit, meg mindenféle prekoncepcióik vannak a férfiakról, ahhoz, hogy én kapcsolatot alakítsak ki egy nővel, annak a valakinek olyannak is kell lennie, ebből pedig nagyon kevés akad.

Biztos van, idővel talán rá is találok, de nekem már egy szimpla kapcsolat annyira elenyésző előnyt hordoz magában, hogy jobb, ha csak a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva.

Az én környezetemben is voltak ilyen srácok, értelmesek voltak, jó volt a humoruk, külsőre sem volt velük semmi gond, rendben volt velük minden.

Viszont! Képtelenek voltak vonzalmat ébreszteni bármilyen nőben, akinél próbálkoztak. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de úgy mondanám, hogy hiányzott belőlük a szenvedély. Itt most nem ajtócsapkodós, tányérdobálós latin szappanoperára kell gondolni, hanem, hogy nem látszott rajtuk, hogy képesek lennének bármiért vagy bárkiért úgy igazán bolondulni. Legyen az egy hobbi, egy esemény vagy egy adott személy. Az ilyen srácok olyan se íze, se bűze típusok, semleges a hozzáállásuk a dolgokhoz és ezért a környezetük számára ők is semlegesek lesznek. Én legalábbis erre a következtetésre jutottam velük kapcsolatban külső szemlélőként, mert amikor nálam próbálkozott ilyen srác, hiába adtam esélyt a dolognak, valahogy nem ment és sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lehet a baj (velem is), de ennél közelebb nem jutottam a megoldáshoz.

Nem megy a csajozás, nem igazán tudom fényezni magam, meg tenni a szépet, mint ahogy a legtöbben csinálják. Egy olyan emberhez pedig aki első ránézésre nem egy érdekes ember, nem fognak vonzódni a nők.

Visszahúzódóbb is vagyok, introvertált, nehezen indul meg a beszélgetés idegen emberekkel. Azt hiszem ennél több nem kell hogy egyedül legyen az ember...

Valamint úgy látom igény sincs olyan férfiakra mint amilyen mondjuk én vagyok. Hiába mondják sokszor nők meglepődve hogy hát te nagyon jó ember vagy... Igazából vozódni meg ahoz vonzódnak aki a tipikus rosszfiú...nem egy példát láttam már erre.

Értem én persze hogy az én viselkedésem nem az a hagyományos értelemben vett férfias, el is fogadom...ez van.

Meg lehet nézni az állatvilágban is az erősebb, agresszívabb tud érvényesülni. Ilyen a természet rendje.

Osztom az előző véleményét részben. Én is introvertált vagyok, nem tudom eladni magam pillanatok alatt, kell némi idő, mire kiismerem a körülöttem lévőket, tudom mivel tudom megnevettetni, és egy kicsit kiismerem a személyét is. Vannak a munkahelyemen elég extrovertált emberek, akik mindig a társaság közepe szeret lenni, és mondja a gagyi vicceket, ami szerintem nem is vicces, de hát valakinek ez a szórakoztató.

Én imádom a spontán és merész dolgokat, csak nem vagyok nagy hangú. Ha felhívna egy ismerősöm, hogy holnap nem-e utazunk ki Japánba, az anyagiaktól eltekintve simán elindulnék. Szóval úgymond még a mersz is meg van bennem.

Próbáltam az online társkeresőzést, írásban mégis csak jobb neki futni a dolgoknak, de a külsőm csak olyan átlagos, így nem voltak nagy sikereim. Sőt.. Semmi pozitívat nem tudok mondani. Nagyon sok olyan választ kaptam, hogy tök frappáns levelet írtam, de sajna nem vagyok az esetük. Nem vagyok csúnya, csak olyan átlagos, és neki más jön be, de ne aggódjak valakinek úgyis tetszeni fogok. A huszadik ilyen után azért az embernek az önbizalma is leesik.

Elkellene járni társaságokba, de perpill nincs olyan, ahova eltudnék menni egyedül. Előttem írta egy válaszoló, hogy sok hozzám hasonló nem elég szenvedélyes. Szerintem ebben is lehet valami, próbálok rajta változtatni.

Érdekes, hogy a magam problémáit, és a terveimet és céljaimat tök jól tudom kezelni és elérni, viszont a párkapcsolat egy olyan terület, amibe rengeteg időt beleöltem, és mégsem jutottam semmire. Na de talán majd ez változni fog.

Mert a normális férfi, nem látszik elsőre izgalmasnak. Másodszorra sem nem látszik, mert az elsőben fel van adva az ismerkedés...

Ellenben a nagyhangú, feltűnősködő dumagép izgalmasnak tűnik... aztán egy idő után hullanak ki a csontvázak a szekrényből, "minden pasi disznó, csak dugni akar"...

Mert nem normálisak, mint láthatod a fenti példákból. Nem az a norma, a normális, hogy valaki introvertált és bezárkozik. Már meg is van a bökkenő a fenti embereknél. Az ismerőseid is hasonló cipőben járhattak vagy más gikszer lehetett, ami neked nem tűnt fel. A látszat csalóka tud lenni, nagyon csalóka.

Egyik közeli rokonomat mindenki sajnálja kicsit, pedig ha tudnák milyen egy rosszindulatú féreg... De egy kívüláló ezt nem látja. Így ezek az emberek is így kivülről nézve, felszínes ismeretség alapján normálisnak tűnek, de ki tudja mi lehet a fejükbe valójában.

Emlékszem még általánosban volt egy srác alattam 2 évfolyammal, akit gyűlölt az egész osztálya és bántották. Nem értettem miért. Megsajnáltam és próbáltam rajta segíteni. Megvédtem amikor megakarták verni stb. Egyszer csak úgy elkezdett elszemtelenedni. Pofon akart vágni már-már csakúgy! És megértettem miért verték. Hát még a segítő kézbe is beleharap. Nem volt komplett a gyerek. De első látásra normális tűnt, akit ok nélkül vernek... Hát a látszat bizony csalt.

Hajlamos az ember korán ítélkezni. Mind negatívan s mind pozitívan is.

Mert nem egy kigyúrt, gazdag adoniszok, ezért senkinek nem kellenek. :D

Én sem, de lexarom, már nem érdekel, vannak ettől sokkal jobb dolgok is az életben. :) F

Sok oka lehet, én mondok egyet, ami szintén lehetséges.

Ismerkedtem már nem egy normális férfival, de mégse passzoltunk össze valami miatt, ami egyébként fontos, szóval az, hogy normális, szuper, mert szép számmal vannak nem normálisak is, de attól még nem biztos, hogy találtak olyat, akivel összepasszoltak volna.