Miért van az hogy sok embernek úgy jön magától a párkapcsolat, van aki meg sosem talál párt?

jó kérdés, szerintem személyiség függő a dolog. vannak akik extrovertáltak és vonzzák az embereket meg nagy önbizalommal rendelkeznek és van akiknek tenni kell érte,hogy egyáltalán szóba álljanak vele.

első kapcsolatom után én is tisztában voltam vele,hogy utána megint sok év magány vár rám és lőn igazam lett. de jobb boldogan egyedül mint egy vacak kapcsolatban :)

Mert az egész a SZERENCSÉN múlik. Tehetsz bármit, ha mindig rosszakkal találkozol. Nem kell tenned semmit, ha elsőre is összejössz azzal akivel pont minden "oké".

A szerencsén múlik a világon minden. Kicsit fatalista, de így van. Ha szerencsés vagy akkor csak a "gólt kell berúgni", ha nem a "félpályáig se jutsz el soha". Aki nem szerencsés az max a halál édes ölelését várhatja.

Aki meg szerencsés az mindig is az volt szinte. Lehet tökhülye, de mindig nyer. Ismerek ilyet. 70-es IQ szint, de minden szar sorsjegyen, lutrin, tombolán nyer. Kártyábanm első leosztásra "full house" meg ilyesmik. De nem is fogja fel, mekkora mázlija van.

Ahogy azok sem akik beleszületnek a jó kertvárosi életbe, milliomos (de sok szabadidővel rendelkező) apuci és háztartásbeli és hobbijában hatalmas sikereket elérő anyuci, kiscuki bodrikutya és Ser Karomm jóarc sztorizgatós-poénos nagyszülők, szolgák viszik az "elit" suliba, jó esetben 20 éves koráig nem is találkozik kisebbséggel, bármilyen szart akar azonnal megkapja, és várja az alelnöki pozíció apuci cégében amit az ilyen "Simpson család Smithers" jellegű csicskások karbantartanak, neki csak a lóvét kell felvenni.

Unfair világ ez.

Én is introvertált típus voltam mindig, mégis mindig akadt partnerem. Szerintem az életfelfogáson múlhat minden és azon, hogy amikor finoman még csak környékeznek, megfigyelnek nem vagyok túlzottan negatív személyiség. Az életvidámság vagy bolondozás sokaknak bejön.

Kislányként nem voltam szép, de 20-on éves koromra kivirultam így később már kisujjamat sem kellett megmozdítani, hogy akadjon valaki.

De mondom, bányarém koromban is simán összetudtam szedni bárkit lehengerlő egyéniségemmel.

A szerelemmel és a párkereséssel sose volt gondom, a barátságokkal viszont igen.

A párkapcsolat az egyetlen olyan része az életemben, ahol nem görcsölök.

@4

Ja, csak tegyük hozzá, hogy nőként elég várni a sült galambot, amennyiben nincs testi betegséged. Lehet, hogy mondjuk 1 hónap helyett 2 évet kell várni, de ennyi. Na, férfiként is működhet ez, csak mondjuk számoljunk 30 évvel. Már persze aki azt kibírja anélkül, hogy alkoholistává válna, öngyilkos lenne vagy egyszerűen csak megbolondulna.

Ez valahol szociális készség kérdése is.

Sokan tévesen úgy fogják fel a kapcsolatokat, mintha "az ég nekik szánna" egy másik embert. Hol ott ez inkább úgy működik, hogy te magad alakítod ki az emberi kapcsolataidat, nem egy eleve adott dolog, amire csak úgy "rátalálsz".

Aztán vannak, akiknek könnyebben megy a kapcsolatok kialakítása, míg másoknak nehezebben és azok csak ülnek és várnak abban a hitben, hogy "el kell jönnie" a kapcsolatnak, miközben semmit sem tesznek érte.