Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Létezhet olyan srác, aki el...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Létezhet olyan srác, aki el tudná képzelni magát egy ilyen lánnyal hosszútávon?

Figyelt kérdés

Sérült vagyok, kezeltek már ezzel-azzal, odáig sosem fajult a helyzet, hogy kárt tegyek akár saját magamban, akár másokban, viszont szuicid gondolatok merültek már fel bennem nem is egyszer. Iszonyúan motiválatlannak érzem magam, nem tudom, mennyire vagyok értékes valójában. Ettől függetlenül szeretem az embereket, a társaságukat, szórakoztatni őket, tehát nincs konstans rám írva a búvalb**szottság, többnyire jókedélyűnek és viccelődőnek mutatkozom. Egy párkapcsolatban azt hiszem, sok odafigyelést, türelmet és gyengédséget igényelnék, mert túl szép lenne, hogy igaz legyen, ha egyszer valaki viszonzottan szeretne. Mindezt cserébe is képes vagyok nyújtani, sőt talán jobban is kötődöm a kelleténél, már-már függök érzelmileg attól, aki ki tud váltani belőlem ilyesmit.

Tudom, hogy elég szarul hangzik ez a leírás, ezért is született meg a kérdés.


2018. dec. 28. 04:22
1 2
 11/11 anonim ***** válasza:
74%

Szia!

Hasonló cipőben járó lány vagyok. Én kényszeresen "büntetem" magam, tehát nem konkrétan öngyilkossági céllal teszek kárt magamban. Jelen időben írok, mivel sosem tudom, mikor tör elő belőlem megint ez az egész, de jelenleg stabil vagyok.

Nekem fél éve van párkapcsolatom, amiben valóban sok törődést és odafigyelést igénylek - de ami még fontosabb az az, hogy empatikusak legyenek velem és bármennyire is rossz kimondani, ne fogalmazzanak meg velem szemben éles kritikát. Ez alapból egy elég nagy negatívum, amit a legtöbb ember alapból a kritikától való félelemnek, elzárkózásnak lát, ami valahol igaz is - de inkább a törékeny önbizalomról van szó.

Én alapvetően azt tapasztaltam magamon, hogy akármennyire is egyoldalúnak tűnik a dolog (mivel sokkal sérülékenyebb vagyok, mint a barátom), sikerül elegendő figyelmet szentelnem a barátomnak, és ha nem is tökéletes az egyensúly, nem hanyagolom el, és nem teszem tönkre lelkileg - ez valószínűleg az ő "lelki erején" is múlik. (Mi sokat beszélgettünk erről, és már az elején tisztáztam vele, hogy nem ölném meg magam, a pszichológusom sem nevezett önveszélyesnek, közveszélyesnek meg pláne nem, így emiatt nem kell félnie... Illetve elmondtam neki, hogy fejlődőképes vagyok.)

Az önbizalomhiány, sőt, konkrétan az a gondolat, hogy értéktelen vagyok, nem tűnt el, mióta vele járok, de talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy vele van egyedül olyan kapcsolatom (minden ismerősömet odavéve), ami nem "mérgez", hanem segít.

Amit mondani tudok, az az, hogy legyél óvatos párkeresésnél (ugyanis nekem volt olyan párkapcsolatom,a mi két hónap alatt évekkel korábbi szintre dobott vissza), ne vele, hanem egyedül igyekezz kikászálódni ebből, és ha találsz olyat, akiben megbízol, aki úgy tűnik, mindennek ellenére veled marad, ne kezdj kételkedni magadban - vagy ha ez elkerülhetetlen, akkor benne semmiképpen sem (nálunk volt már ilyen: előjött bennem ez az egész bizonytalanság és a kényszeres vagdosás, és azon kaptam magam, hogy mindenfélével vádolom... De sikerült kijutni belőle.)

2018. dec. 28. 15:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!