Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezhet olyan srác, aki el tudná képzelni magát egy ilyen lánnyal hosszútávon?
Sérült vagyok, kezeltek már ezzel-azzal, odáig sosem fajult a helyzet, hogy kárt tegyek akár saját magamban, akár másokban, viszont szuicid gondolatok merültek már fel bennem nem is egyszer. Iszonyúan motiválatlannak érzem magam, nem tudom, mennyire vagyok értékes valójában. Ettől függetlenül szeretem az embereket, a társaságukat, szórakoztatni őket, tehát nincs konstans rám írva a búvalb**szottság, többnyire jókedélyűnek és viccelődőnek mutatkozom. Egy párkapcsolatban azt hiszem, sok odafigyelést, türelmet és gyengédséget igényelnék, mert túl szép lenne, hogy igaz legyen, ha egyszer valaki viszonzottan szeretne. Mindezt cserébe is képes vagyok nyújtani, sőt talán jobban is kötődöm a kelleténél, már-már függök érzelmileg attól, aki ki tud váltani belőlem ilyesmit.
Tudom, hogy elég szarul hangzik ez a leírás, ezért is született meg a kérdés.
Ezt nem csak neked mondom, de azoknak a lányoknak és fiúknak is egyaránt akik olvassák ezt, ha találkoztok azzal a valakivel ő csak a szépet fogja bennetek látni, el fogja fogadni milyen vagy, és ha TE ezeken a dolgokon szeretnél változtatni ő segíteni fog. Meg fog becsülni és törődni fog veled. Van személyes példám is de olyan sok itt a károgó, ha érdekel valakit szivesen elmesélem privátban
18/f
Annyira vagy értékes, amennyire tartod magadat. Nem szabad ledegralálnod magadat. Ha igazak amit magadról írsz számos jó tulajdonságod van illetve lehet, ami férfi szemmel nézve imponáló lehet. Társaság kedvelő, humoros, ebből kifolyolag esetleg jó lehet veled beszélgetni, élvezni a társaságodat, ami nem utolsó szempont, sőt épp nagyon is fontos.
Hidd el léteznek olyan esetek, illetve férfiak akik képesek megadni azt amire vágysz, bár ehhez azért neked is tenned kell, hogy megfogd az adott pasit (egy nyerő személyiséggel már könnyebben aradhatsz). Eddigi életem során voltak kapcsolataim, de egy nő tudott megfogni úgy érzelmileg, hogy érte képes lettem volna mindent megtenni, de hát a kapcsolatunk kezdetben szexre volt alapozva (mindkettőnk épp egy szakítás után voltunk, nem akartunk egyből egy komoly kapcsolatba belevágni, meg amúgy sem lettünk volna rá képesek), idővel megismerve egymást lettem belé szerelmes, emellett akár mondhatom is, hogy a legjobb barátom is lett ez a lány (egyszerűen imádtam a társaságát, mikor vele voltam többet ért mint egy hetes szabadság, jobban ki tudtam mellette kapcsolodni és mellette tartalmasak is voltak a találkáink, mindent meg tudtunk beszélni , egymást ténylegesen ki tudtuk egészíteni), viszont a kapcsolatunkat sajnos meg kellett szakítani, egyoldalú érzelmek miatt nem lett volna értelme folytatni az egészet. Kb 2 évembe telt hogy végre azt tudjam mondani, már nem hiányzik. Ő is eléggé motiválatlan és önbizalomhiányos volt, mely későbbiekben változott.
Szóval higy magadban és másokban is, nem vagy az a reménytelen eset, motivációt meg esetleg a társad is tud adni, és igen is létezik olyan srác (fentiek alapján akár én is) aki el tudná képzelni az életét ilyen lánnyal amilyen vagy
Kizárt dolog! Én már egyszer megjártam ezt és a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám. Tudod te milyen szörnyű dolog attól rettegni és állandó félelemben élni attól, hogy az akit a világon legjobban szeretsz bármikor megölheti magát? Tudod te milyen úgy hazaérni az otthonodba , hogy az első dolog ami átfut az agyadon az az hogy vajon a szerelmed az ágyban fekszik és olvasgat, vagy a fürdőben van és felvágott erekkel haldoklik? Tudod te milyen az, amikor reggel rettegve indulsz munkába, mert félsz magára hagyni a szerelmedet, mert bármikor kárt tehet magában? Elárulom, hogy borzalmas.
Persze, lehet azt gondolni, hogy majd minden jó lesz és egy kapcsolatban majd varázsütésre meggyógyulsz, de ilyen csak a mesékben van. A valóságban ez egy hosszú folyamat tele szenvedéssel.
Igen.Megpróbálnám "megjavítani", amúgy valamennyire én is ilyen vagyok, a szuicid gonddolatokat mindig elhajtom egy "ez fsság, ennek nincs értelme, halottként már tuti nem lesz jobb", én is szeretem a társaságot, vicces embernek tartanak. Szeretek gyengéd lenni, összebújni, figyelni (utóbbiért is használt több nő érzelmi szemeteskukának).
Mindenkinek vannak szuicid gondolatai néha ha szrul mennek a dolgok, de 99%-ban semmi nem lesz .
Nem vagy olyan kirívó eset.
#3
Elhiszem, hogy nehéz volt neked, de abból ítélve, amit írsz, a barátnőd súlyosabb eset lehetett nálam, mármint nem hiszem, hogy bárkinek is rettegnie kellene attól, hogy mindenféle előjel nélkül eret vágok. Plusz nálam ez részben az OCD-nek tudható be, annak jellegzetes tünetei az ehhez hasonló kényszergondolatok, de pont az különbözteti meg a skizofréniától, hogy nem lesz ezekből a késztetésekből semmi, csak a betegnek rossz, hogy attól fél, egyszer csak "bekattan" és megteszi. Ha nem is gyógyulok meg egyik pillanatról a másikra, azt már megtapasztaltam a saját bőrömön, hogy a szeretet rengeteget tud segíteni a helyzeten, viszont tény, hogy ha megvonják tőlem (pontosabban az vonja meg, aki a legfontosabb nekem a világon), azt lényegesen rosszabbul viselem, mint az átlagember.
#7
Hogy érted, hogy kevesebb? Úgy gondolod, nem kapnál vissza semmit abból, amit egy ilyen embernek adsz? Erre őszintén kíváncsi vagyok.
Köszönöm a válaszokat, némelyiket kifejezetten jó volt olvasni. 20 éves vagyok egyébként, ha már kérdezte valaki.
Kettőt tanácsolok kedves kérdező:
- Ne nézz le sokáig a szakadékba, mert egy idő után már a szakadék is visszanéz rád.
- Nem kell irigykedni. Sokszor, akik boldognak is tűnnek, nem egyszer ez csak látszat. Fölösleges másokra irigykedni, mert a felszín alatt meglehet, hogy sokkal rosszabb életük van mint neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!