A szemkontaktus egy tanult szokás?

Én inkább azt mondanám, hogy ösztönös, mint a járás. Tanult szokásokat tanulni kell, mint mondjuk a cipőkötést.

Egy nem szorongó egészséges ember a másikat figyeli, mert a szeméből hamarabb érzékeli a másik dolgait/szándékát, mint a testéből.

Ha neked nem megy magadtól, nálad van a bibi.

Az, hogy kézfogásnál a másik szemébe kell nézni szerintem azért fontos, mert tudnod kell, kinek adod a kezed. Nem csak nyújtod előre, hogy eltaláld a célt, hanem megnézed megfelelő e a célpont. Amúgy az illem is nagyrészt tanult dolog, később válik rutinná.

Rólam ez a szemkontaktus dolog lekopott, volt egy időszak, mikor nagyon megutáltam. Hosszan nem szeretem tartani.

32/f

Nő vagyok de utalom ezt a szemezest, tartani a szemkontaktust.

Engem ez nagyon frusztral és idegesit. Nem szeretem ha hosszan néznek a szemembe vagy meredten bámulnak ram. Csinálni sem szeretem.

N24

Gondolom autista vagy. Én auti gyereket nevelek, tudom, hogy neki egyáltalán nem természetes, hogy a szemgolyódat bámulja, de bizony az átlagos emberek között ez a természetes, mert az őszinte, tiszta szándékot a szem mutatja.

Én a gyerekem miatt hozzá szoktam ehhez, de akinek nincs ilyen élménye, annak bizony ez negatív

A szemkontaktust nem "tartani" kell.

Teljesen normális, ha valakivel kezetfogsz vagy beszélgetsz, a szemét nézed, és nem a cipődet, vagy "a szomszéd falu tornyát".

Ez persze nem azt jelenti, hogy meredten kell bámulnod, mert az rendkívül zavaró lehet.

Nem tudom, miért beszélsz tanulásról, ez egy teljesen normális emberi viselkedés.

(Természetesen nem az autista édesanyá

...édesanynak szól, amit írtam.

(Bocsánat, véletlen hamarabb elküldtem.)