Szerintetek mi lehet a gond? Nem sikerül párt találnom pedig az átlagos lányokat szeretem.

Ja, és készülj fel arra, hogy 10/9 helyzet bukta lesz. De emelt fővel menni tovább, mint egy férfi! Nem mint egy töketlen balfék :)

Neked is boldogat! :)

Sokáig zenész szerettem volna lenni. Muzsikust szerettek volna belőlem. Be is írattak zeneiskolába. Évekig is jártam oda.

Heti szintem több tanórát töltöttem el a zeneiskolában, otthon is órákat gyakoroltam.

Csak volt egy gond. Soha nem volt hallásom és zenei érzékem. A mai napig sincs semennyi érzékem a zenéhez, egyszerűen nem tudom hallani azokat a hangokat, amiket a szaktársaim meghallottak. A tanárom sem vett engem komolyan. Egyszerűen nem tudtam megtanulni klarinétozni a mai napig sem.

Három hosszú évem ment el vele. Rengeteg naphosszak pazarlódtak el. Sok-sok időmbe került az egész.

De a végére rájöttem, hogy zenész nem lesz belőlem. Ezt el kell engednem. Így elengedtem a klarinétozást, beletörődtem, hogy sosem fogok tudni megtanulni klarinétozni, ahogyan kell. Egyszerűen nincs hozzá érzékem és tehetségem.

Remélem érted a hasonlatot. Egyes dolgokról egyszerűen le kell mondani, el kell engednünk bizonyos dolgokat.

Mellesleg meg kesergésre semmi ok. Nem rossz dolog a magány és egyedüllét. Így ugyanis a te lelkibékédet nem bonthatja meg senki.

Néz csak körül, hány pár veszekedik és hány férfi lesz idegroncs a neje miatt. Tényleg megéri? Minden kapcsolat veszekedéssel és gyűlölettel vagy pedig valamely fél halálával végződik.

Valóban megéri lecserélni a lelki nyugalmadat erre?

72%-os

Bevallom, eddig kevés ennyire hasznos tippet olvastam. Tényleg csak gratulálni tudok, és őszinte elismerésem :)

De szerintem van egy kis bökkenő vele. Ez ugyan a férfiak nagy részére (én úgy olyan 80%-ra tippelek) igaz és alkalmazható stratégia.

De sajnos van egy olyan része a férfiaknak, akik ugyan kisebbség (ebben a kategóriában ők a többség) akik ezeket egyszerűen nem tudják alkalmazni, mert nincsenek meg hozzá a megfelelő képességeik. Olyan ez mint a háború. Mindenki harcos és csatába indul (azaz csajozni). Hiába magyarázod, hogy hogyan kell forgatni a kardot, hova kell döfni a páncélba stb, ha egyszerűen akinek magyarázol, az egy íjász - egy íjász, aki egész életében nyilakat használt és még soha életében nem volt kard a kezében.

Tehát ha valakit pl állandóan kicsúfoltak gyerekkorában és ő volt a lúzer, ő volt az akitől a lányok mindig undorodtak, ő volt az akik lenéztek, ő volt az alfahímség antonimája, és ebben a közegben kellett egész gyerekkorát végigszenvednie, az nem fog egyik napról a másikra fölkelni és határozott magabiztos nyomuló lenni. (Azt ugyan elismerem ideig-óráig meg tudja játszani, de ez az állapot nem sokáig tartahtó, mert a nők ezt ki fogják szagolni igen gyorsan és akkor véget ér a történet).

Vannak olyan tulajdonságok, amik egyszerűen összeegyeztethetetlenek némely emberek alap karakterével.

Örülök, hogy tetszik, amit írtam. :) Értem, hogy mire gondolsz, és valóban nem születhet mindenki Casanovának. Ha valakinek nem olyan a személyisége, hogy produkálja magát, meg erőltessen dolgokat...

Viszont azon szerintem mindenképpen érdemes dolgozni, hogy ne legyen az, hogy kényelmetlenül érzed magad női társaságban. Néhány embernek állítólag nekem is, jól állt, hogy zavarban voltam, aranyosnak és különlegesnek találtak a lányok, volt nő aki konkrétan felszedett, csak azért 20-as éveim második felére már rájöttem, hogy lassan kezdek ebből kinőni és szeretnék magabiztosabb lenni és én irányítani.

Ami még fontos, hogy sokan azt hiszik, hogy azért mert valaki elküldi őket, rondák és nem kellenek majd senkinek. És ezek a férfiak évente egyszer valakinél kezdeményeznek, nem jön össze és bumm önbizalma lerombolódik még az a kevés is, és emiatt még kevesebbet próbálkozik és ez egy ördögi kör... Kisugárzásra hatással van. Nem kezdeményez még akkor sem, ha valaki egyértelmű jelet ad, mert úgyis csalódás lesz a vége... stb.

Csak azt nem realizálják, hogy amilyen helyzetben vannak annál rosszabb úgy sem lesz. És még vonzóbb pasikat is kikosarazzák sokszor, nem fog minden lépés bejönni.

Ha megtetszik egy nő, de nem lépsz, mert.... na az a bukás! Utána meg azon rágódsz egész nap, vagy akár napokig ,hogy miért nem? Miért vagyok ilyen töketlen?

Ha megpróbálod sokkal kevésbé rossz és rövid ideig, mint a nem "megpróbálásból" keletkező hosszan elnyúló demoralizált, önmagában csalódott lét.

Szóval lényeg, ami lényeg, hogy lazábban kell venni, ismerkedni, nem idealizálni! Hülyéskedni, jól érezni magad, szórakozni, szórakoztatni és ha valaki nem vevő rád, akkor emelt fővel tovább lépni és folytatni mindent! Nem megrogyni! :)

#15

Ott a pont! Teljes mértékben egyetértek veled, és még külön elismerem, hogy szépen meg is fogalmaztad. :)

Mert bizony csatában harc közben elesni sokkal dicsőbb vég, mint otthon bezárva, ágyban párnák közt kínlódva szétmorzsolódni saját nihilünkben.

Mert nem a cél a fontos, hanem az Út. Ha adok neked egy darab olimpiai aranyérmet, akkor azt gyorsan meg lehet unni, mivel az csak egy darab fém. De küzdeni azért az olimpiai aranyért, na az az igazi dicsőség. Minden nap motiváltan fölkelni és kökeményen küzdeni az aranyért, haladni az Úton, menni-menni előre - ez az élet értelme.