Ha az ismerkedéseket lazábbra, barátságosabbra vennék akkor kevesebb probléma lenne a társkeresésekkel?

Honnan veszed azt, hogy alacsony érzelmi intelligenciám van? Szociálisan érzékeny vagyok és ezért rosszul érintenek a társadalmi rangok és az, hogy még mindig vannak szegények és nagyon gazdagok. A romákat se kéne másodlagos emberekként kezelni, a rossz helyzet a mélyszegénységből indul ki. Az nem megoldás az, hogy "büdöscigányoznak". Őket kikéne emelni a mélyszegénységből, hogy ők is normális életet éljenek.

Azoknál a társadalmaknál figyelhető meg leginkább az elégedettség, ahol nagyobb az egyenlőség az emberek között. Ha valaki utcaseprű azt fizessék meg tisztességesen és a bérek között se legyen nagy szakadék. Mert azt mondani, hogy mondjuk diplomás mérnök létemre ne keressek hasonló szinten, mint az utcaseprő Józsi az irigység és szociális érzéketlenség. A jólétet mindenkinek biztosítani kéne végzettségtől és munkahelyi rangtól függetlenül!

Én megváltozott munkaképességű vagyok és rosszul esik, ha valaki azt mondja, hogy keressek hasonló megváltozott munkaképességű lányt. Ez nem azért van, mert lenézem a hasonlóakat, hanem, mi van azzal, ha én kevesebbet dolgozok? Cserébe többet foglalkoznék a házimunkával, ha ő többet dolgozna. Azt mondani, hogy így kevesebbet érek az fasizmus, erre nem lehet mást mondani. Ezek miatt nem érzem, hogy alacsony lenne az érzelmi intelligenciám.

Mikor beszélgetek valakivel mindig hozom azt a minimumot, hogy oda figyelek rá, érdeklődök utána, próbálok a kedvébe járni stb.

Bennem is megvan az a vágy, hogy egyszer lehessen gyerekem, de ehhez nem találom a partneremet, eddig sajnos csak azt tapasztaltam, hogy azoknak kellenék, akik nem tetszenek, de azoknak nem kellek akik nekem tetszenének. Nem azért, mert nem tartom őket a szintemen, hanem nem tetszhet nekem mindenki. Nem azt jelenti, hogy én nekem csak tökéletes testű fitness babák kellenének, mert általában ezzel gyanúsítanak, hogyha elmondom azt, hogy eddig csak azoknak kellettem, akik nem tetszettek. Nekem már többféle lány megtetszett.

Úgy érzem, hogyha lenne partnerem akkor alapból tartalmasabb életem lenne, mert nagyon sok helyre elmennék szívesen, sétálgatnék a természetben, több városba elmennék, de ezekhez egyedül semmi kedvem nincs. Nem véletlenül mondják azt, hogy az ember társas lény és akkor igazán boldog, ha van partnere. Sokkal boldogabb lennék, ha lenne párom.

Teszek azért, hogy legyen párom csak nem találok olyan lányt, akivel elindulhatnék valahova, mert sokszor érzem ezt az állásinterjús érzetet. Mivel sokan nem fogják fel azt, hogyha valaki sokáig egyedül van arról egyrészt nem mindig az egyén tehet másrészt azért nem vagyok valami boldog és motivált, mert nincs senkim. Ezért érzem igazságtalanságnak azt, hogyha valaki materiális dolgok miatt szegregálja a másikat. Ezért szeretném, hogyha csak lazán ismerkednék valakivel ahol a személyiség dominálna.

"A prostis hasonlaton szakadtam, gondolom az meg se fordult a piacellenes fejedben hogy a normális nők csak azt várják el a másiktól amit ők maguk is nyújtani tudnak, és ők se akarják hogy élősködjenek rajtuk."

Ha nem tartok azon a szinten, akkor élősködök rajta. Hát ez remek! Egyáltalán tudod mi az az élősködés? Az lenne, hogyha mindent ráhagynék nem foglalkoznék vele, csak saját élvezetem lenne fontos. Az élősködés az nem csak a pénz függvénye, az élősködés az önzőség. Az, hogy mondjuk alacsonyabb a végzettségem és a munkahelyi státuszom még nem azt jelenti, hogy élősködnék a nyakán. Azért hoztam a prostis hasonlatot, mert feltételek nélkül is meglehet szeretni a másikat, mert azt mondani, hogy csak akkor szeretnélek, hogyha te is hozod azt a szintet az nem szeretetet csak érdek. Már nem középkorban élünk, ahol nagyon fontos volt a társadalmi rang és egy gazdagabb ember nem élhetet együtt szegényebbel, mert a szülők ellenezték. Ez a szellemiség legyen csak történelem!

Nem hülyézek le mindenkit! Akiknek van egyéniségük és saját gondolataik vannak őket tisztelem. Azokat az embereket nem kedvelem akikből hiányzik az emberségesség és a szeretetet teljesség.

#13 Mindent elmond rólad azt, hogy Szabó Péteres baromságokat olvasol. Az az ember abból gazdagodik, hogy másokat vesz palira. Abban hiszek, hogy egy erős kollektív közösségi társadalmat kéne kialakítani, ahol nincsenek az emberek ennyire elszakadva egymástól és az egyenlőségre törekednek. Mivel látni lehet, hogy azokban az országban nagyobb az elégedettség, ahol nincs óriási társadalmi szakadék. Az meg egy baromság, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Ezt mond annak, aki eleve szegénységbe született és nem tud kitörni onnan. Ezért kéne szolidaritás és közösségi társadalomra törekvés. Mivel az nem elég, hogy csak te legyél boldog, a közösségnek kéne emberségesebbnek lenni, szolidaritásra törekedni és hogy a társadalom elégedett és boldog legyen. Szabó Péter teljesen közösség ellenes és ráadásul milyen pozitivizmus az, aki azt mondja, hogy kerüld el a negatív embereket? Ez közösség ellenes és nem szolidáris.

Én már elfogadtam azt, hogy megváltozott munkaképessésű vagyok és mondjak valamit? Örülök, hogy ez a helyzetem, mert így nem kell sokat dolgoznom és olyan dolgokra fordíthatom az időmet amit nem érzek kényszernek. Arról a kedves Szabó Péter sose ír, hogy az emberek többsége kényszerből dolgozik és nincs megelégedve a munkájával, mivel egy deka rendszerkritika sincs benne egy igazi vadkapitalista neoliberális barom, a hiba szerinte csak az egyénbe van, mert ő nem akarja eléggé. Hogy lehet ilyen trénereket komolyan venni? Miért van az, hogy a filozófusokat meg megvetik az emberek? Ezért van az, hogy sokan nem értik Marxot és tömeggyilkosnak tartják mikor nem ő tehet a bolsevizmusról, a Hegelt se értik meg.

A társkeresés az teljesen a szerencsén múlik, mert nem úgy működik, hogyha mondjuk a maximumot kihozom magamból akkor bekopogtat a szerelem. Nem úgy működik, hogy akarni kell aztán megkapod. Egyáltalán nem vagyok társfüggő, mivel akkor összejöttem volna azokkal a lányokkal aki nem tetszettek, de nem ezt tettem, mivel nem szeretnék olyannal együtt lenni aki nem tetszik. Ráadásul ezzel neki is ártanék nem csak magamnak. Nem tehetek mást keresem tovább. Viszont azt hozzá kell tenni, hogy kapcsolatban az ember boldogabb. Amikor a barátommal találkozok akkor is jobban érzem magam, mert nem vagyok egyedül, beszélgethetek valakivel és nevethetünk jókat. Ugyanezt keresem lányba is, akivel normálisan, lazán és emberségesen kezdünk el ismerkedni. Ne hazudd már azt, hogy egyedül is lehet olyan boldognak lenni, mint egy jó párkapcsolatban és ez egyáltalán nem társfüggés. Nem vagy tisztába azzal mi az a társfüggés! Ha társfüggő lennék, akkor a létező összes lánynál bepróbálkoznék, de nem ezt teszem.

"Szóval ha egy nő egy őnála sikeresebb férfival van, az k..va. Ha te vagy egy náladnál sikeresebb nővel, hát az nem pr0stiskodás, az valami teljesen más, amit egy szókatyvaszban rejtettél el. Vááágom. :)"

Mert nem azt nézem, hogy mennyire sikeres a lány. A siker ne legyen már központi téma! Tudod minek kéne központi témának lennie? Arra, hogy törekedjünk a szabadság, egyenlőség és testvériség eszményére. Miért sikeres az, ha valaki ugyanazt csinálja, mint a másik csak többet dolgozik esetleg? A bérmunka nem nemesít. Miért jó az, hogy ugyanazt csinálod, mint a másik és ugyanúgy kizsákmányolnak?

"Nem vagy társfüggő, de saját magad írod hogy másoktól teszed függővé az önértékelésed, hangulatod, boldogságod, életed nehézségei miatt másokat okolsz, ahelyett, hogy felvállalnád a felelősséget.... jaj várj csak, ez pont a társfüggőség definíciója."

Senkit nem okolok ezért én csak azt mondom, hogy nem véletlenül vagyunk társaslények. Mi abban a ciki, hogy jobban érzem magam, ha olyan emberrel vagyok együtt, akit szeretek, mint egyedül? Megsúgom ez minden emberre igaz. Nem értem miért kell keménykedni azzal, hogy egyedül is egy f@$za gyerek vagyok?

"Utálod ha nincs szeretet és emberség az emberekben ugyanakkor te nőket lek..vázol, lenézed az értékrendjüket, erőszakkal megváltoztatnád őket, burkoltan mindenkit, aki veled nem ért egyet h.lyének meg f@sisztának tartasz."

Az nem értékrend, hogyha valaki az alapján választ párt, hogy van e diplomája, kocsija, saját lakása. Ezt nem azért írom, mert irigy vagyok azokra akiknek van, hanem azért, mert az emberekre ráerőltetik a társadalomnak helyesnek vélt normákat, ami miatt az emberek feszültebbek lesznek és úgy fogják látni a párkeresést, hogy nem a szeretet dominál, hanem az, ha van valamid. Ezért szólalok fel az ilyenek ellen. Persze férfi oldalról is se tartom helyesnek, mikor nőktől várják el azt, hogy mindig takarítson, főzzön jókat, a gyerekkel mindig ő legyen otthon és ne kezdeményezzen, mert az könnyű vérűség. Ezek miatt ellenzem a nemi szerepeket, ezért kezdtem szimpatizálni a genderrel.

Kedves 16-os, 17-es válaszoló nem tudom miért érdemeltem ki azt, hogy elkezdj velem személyeskedni. Nem rinyálok csak beszélek a problémákról, ami ellen tenni kéne és nem elfogadni azokat! Az nem rinyálás, hogy én azt mondom, hogyha a barátaimmal vagyok akkor jobban érzem magam. Ez alap emberi természet, hogy jobban érzed magad, hogyha azokkal vagy együtt akiket szeretsz. Ez hol energiavámpirság? Neked csak az felelne meg, hogyha az ember csak a legjobb oldalát mutatná még akkor is, ha sok mindenben hazudik? Ez egyenes út a manipulációhoz. Miért manipulálnak az emberek, mert jobbnak akarják beállítani magukat. Ezért próbálok olyan megoldásokat nyújtani, ami miatt nem lesznek olyan emberek, akik jobbnak állítják be magukat, mint akik és nem manipulálnak.

Én az olyan ismerkedéseket szeretem ahol nem félünk önmagunkat, adni és, ha van valami probléma azt megosztjuk és nem dugjuk homokba a fejünket. Brian Tracy és Szabó Péter a fő homokbadugó fejűek, mert ők azt hazudják, hogyha mosolyogsz, világ közepének érzed magad, és akarod eléggé az mindent megold. Hát a nagy lóf@$zt. Ők csak arra mennek, hogy az egódat növelhesd vele, de valójában semmit nem érsz vele, mert hazugság az egész. Csak, hogy egy kis történelmi példát mondjak ilyen volt a Reagen korszak is. Az egész 80-as évek amerikája hazugság volt. Akkor tört be erősen a neoliberalizmus és az a nézet, hogy tied a világ. Egy illúzió volt az egész, ahol csak a felsőbb osztályok jártak jól és nagyon sok ember elszegényedett abba a korszakba és a szegények még jobban szegényedtek. Csak azért hoztam ezt fel, mert a reageni politika is olyan volt, mint Brian Tracy.

Csernus Imrét egyáltalán nem kedvelem, olvastam a férfi könyvét még régebben és nem tetszett. Mi abban a jó, ha egy idegbeteg lekiabálja a fejedet? Kinek kell ez? Csernus Imre ezekkel futott be és keresem az értelmét annak, hogy mi abban a jó, ha valaki lekiabálja a fejedet? Az se normális, aki így neveli a gyerekét!

Most ilyen erővel neked is ajánlanám a Tamás Gáspár Miklóst, akit én kedvelek és szeretem olvasni az írásait, de gondolom te meg őt nem kedvelnéd.

Még kiegészítve az előzőt én ezt a csajozás szlenget se szeretem, mivel ez a kifejezés azt mutatja, hogy nem akárkivel ismerkedsz, hanem azzal, aki tetszik neked. De attól, hogy tetszik neked valaki még nem hinném, hogy másképp kéne ismerkedni vele, mint a többi emberrel. Én ezért nem tartom helyesnek a puát és a többi csajozási tanácsokat. Ezek is azt a nézetet erősítik, hogy legyél a legjobb a legf@$zább legyél több, mint aki vagy. Tőlem ez teljesen távól éll én azt szeretném, ha magam miatt szeretne a másik. Legbelül mindenki erre vágyik. Senki se szeret taktikázni és saját magát jobbnak éreztetni, de jogosan érzik azt, hogy erre viszont rávannak kényszerülve az igazságtalan elvárások miatt. Ezért mondom, hogy az lenne a normális, ha lazábbra vennék az ismerkedés és emberségesebb lenne az egész.

Ezt azért osztom meg, mert nekem is volt olyan időszakom amikor nem volt önbizalmam és nem mertem magamat adni, cikinek éreztem az aki vagyok, mert féltem a megszégyenítéstől. Rájöttem, hogy nem félni kell tőle, hanem szembe kell szállni az igazságtalan elvárásokkal. társadalmi normákkal és beszélni kell erről, nem homokba dugni a fejünket.