Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha az ismerkedéseket lazábbra, barátságosabbra vennék akkor kevesebb probléma lenne a társkeresésekkel?
Azt vettem észre, hogy ahol már az elején megkérdezik azt tőlem, hogy mi a foglalkozásom, akkor az ismerkedés monotonná és barátságtalanná válik és ilyenkor nincs kedvem folytatni vele. Ilyenkor azt érzem, mintha a szemében egy potenciális semmittevő lennék és azzal tesztelne, hogy mennyire vagyok életképes. Amikor elkezdek valakivel ismerkedni én mindig a személyére vagyok kíváncsi és nem abból indulok ki, hogy mi van, ha ő egy potenciális semmittevő.
Csak akkor tudok valakivel ismerkedni, ha nem teszteljük egymást, hanem spontán dolgokról kezdünk beszélgetni, mint mondjuk a videójátékokról, sorozatokról, kutyákról, macskákról, közéletről, politikáról, gyerekkori emlékekről és még sorolhatnám. Nem akarok egy árucikk lenni a másik szemében, cserébe én se szeretném annak tartani.
Miért ne lehetne barátságosabb az ismerkedést? Miért kell attól félni, hogy potenciális semmittevő a másik?
válasza:Bocsika, de szerintem alapdolog az, hogy elmondjuk, hogy hol dolgozunk. Talán szégyelled, vagy mi?
Ez is egy olyan kérdés, mint az, hogy mi a hobbid!
Veled nagy problémák vannak! Szerinted nem tartozik az élethez a munka?
válasza:Nem szégyellem a munkámat, de nem szeretem mikor ezzel kezdődik a beszélgetés. Azt se szeretem, ha megkérdezi, hogy mi a tervem a jövőre nézve, hát basszus csak annyi tervem van, hogy megtaláljam a páromat és ő legyen számomra az igazi és azután majd alakítjuk az életünket. Sose értettem azt, hogy miért jó ennyire a jövőre ráizgulni, a jövő kifürkészhetetlen és teljesen feleslegesnek érzem a tervezéseket pláne úgy, hogy egyedül élek.
Arról nem is beszélve, hogy azt se szeretem amikor azt kérdezi a másik, hogy van e jogsim vagy nyelvvizsgám. Minek legyen, hogyha még nem szeretném letenni egyenlőre. Majd leteszem, ha szükségem lesz rá. Erre is minek feszüljek rá? Hogy utánozzam a többi embert? Szakítsam ki magamból a személyiségemet?
Ezeket a témákat nem tartom barátságosnak. A barátságok se úgy kezdődnek, hogy interjúztatják egymást, a párkapcsolat se különbözik ettől.
válasza:Csak a hiányosságok miatt frusztrálnak téged ezek a témák. De ha nincs is, akkor se kéne ennyire rágörcsölnöd és balhét csinálni belőle, ha valaki megkérdezi ezeket.
Azért az eléggé gáz, ha semmi terved, életcélod a jövőre nézve. Ezzel azt mutatod, hogy nem akarsz fejlődni, nincs terved, nem akarsz változni.
Mi a gond a nyelvvizsgával? :O Ja, neked nincs, ezért vagy frusztrált. Képzeld, ma már kötelező ahhoz, hogy diplomád legyen. Tehát a legalapvetőbb dolog.
Persze, politikáról beszélni neked alap, de az meg nem, ha megkérdezik, hogy van-e nyelvvizsgád. :O
"A barátságok se úgy kezdődnek, hogy interjúztatják egymást,"
Mert, szerinted akkor hogy? Hogy fogják egymást bizalmukba fogadni a felek, ha nem ismerik meg egymást?
A legjobb barátok a legapróbb dolgokat is ismerik a másikról.
Ne keverd össze a felületes haverságot a barátsággal, mert a kettő ég és föld.
Őszintén, mitől különbözik egy gyerekkori élmény elmesélése (ami a múlt), attól, hogy valaki megkérdezi, hogy van-e nyelvvizsgád (a jelen)?
Miért jobb egy sz..r politikáról beszélgetni, mint arról, hogy mi a munkád?
válasza:#4 Mikor általános iskolába és gimibe jártam tanulási nehézségekkel küszködtem az érettségin majdnem megbuktam és nem azért, mert buta vagyok, hanem nekem ment tanulás és nem szerettem azt amit rám erőltettek. Emiatt esélyem se volt főiskolára menni.
Annakidején voltak emiatt kisebbségi komplexusaim, mivel az emberekre folyamatosan ráerőltetik a továbbtanulást és szebb jövővel kecsegtetnek, de szerencsére már sokkal jobban értékelem önmagamat, mint régebben. Attól, hogy valakinek van diplomája még nem jelent semmit, sőt én már több olyan diplomással találkoztam, akik értettek ahhoz amit tanultak, de nagyon szűk látókörűek voltak.
Én a legjobb barátom által művelődtem nagyon sokat, tehát én is a tartalmas barátságokat értékelem és nem a felszínes haverkodásokat, emiatt is csak egy darab jó barátom van. Barátnőnek is ezt keresem.
Ha egy lány elvár mondjuk diplomát vagy jogsit az hol barátságos? Az ember értékét nem a diploma vagy a jogosítvány határozza meg. Ezt ne tekintsük már társadalmi rangként! Nem csak a barátom álltal, de több kultúrális előadásokat is szoktam hallgatni, amiket élvezek nem úgy, mint anno a sulit és úgy érzem hasznosabbak is, mint az unalmas iskolai tanulások. Itt jön képbe a politika is mivel szeretek művelődni ezért a politikával is foglalkozom, mivel szerintem fontos foglalkozni vele, hogyha azt szeretnék, hogy egy jobb, szociálisabb, közösségibb, emberközpontú országban éljünk, ahol nem a profit diktál mindent.
Ez hosszú út volt mire idejutottam. Nem azért, mert fejlődni akartam, hanem teltek az idők és úgy elkezdett több minden érdekelni. Biztos fogok még fejlődni, de abba nem hiszek, hogy ezt akarni kéne, mert a fejlődés jön magától és én ezt megtapasztaltam. Ezek miatt nem szeretem az olyan kérdéseket, mintha egy állásinterjún lennénk.
Nem elfogadni kéne a materiális elvárásokat, hanem megkéne tanítani az embereket arra, hogy ne materiális elvárásokat tűzzön ki a másikkal szemben, hanem emberségeseket. Tudom ezzel a kijelentésemmel nem leszek népszerű, úgy is megfogom kapni a, hogy van merszed beleszólni más életébe című válaszokat, engem nem érdekel ez, én csak azt szeretném, ha az emberségesség elsőrangú lenne.
válasza:Te azt szeretnéd, hogy az "humánusabb bánásmód" legyen az első az ismerkedésben. Oké. Más meg azt szeretné, hogy a párja legalább kicsit céltudatos legyen, és legyenek tervei, egzisztenciája.
Ennyi. Más preferenciája nem kevesebb, mint a tiéd, s a társkeresés pedig nem jótékonysági szolgálat.
"Biztos fogok még fejlődni, de abba nem hiszek, hogy ezt akarni kéne, mert a fejlődés jön magától és én ezt megtapasztaltam"
- hát ebben meglehetősen tévedsz. Sokaknak nem vonzó ez a Pató Pálos "jaj majd lesz valahogy, ráááééérünk" az élet minden területén.
Életed egyharmadát a munkahelyen töltöd. Ismeretlenek között ez az első témakör, akár 150ezret akár 1.5 millát keresel. Egyébként meg a munkád és az ahhoz való hozzáállásod ezeregy dolgot elárul rólad - az is, ha szégyelled, ha csak morogsz miatta és ha más a h.lye, ha meg meri kérdezni.
Na meg azért felnőtt kapcsolatban, lásd be, nem lehet arra építeni hogy mindkettőtök szerint cukik a macskák, hogy gyerekkorotokban egyikőtök a citromos cukrot, másik a csokit szerette. Egy kapcsolatot nem ezek a piti dolgok tartanak össze, hanem a közös értékrend, a közös célok - például hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, párfüggő vagy-e vagy külön személyként is vannak terveid, szakmailag mihez akarsz kezdeni a következő 20 évben, vagy jó-e neked a tingli-tangli a szalag mellett amíg nyugdíjba nem mész.
Semmi baj a tingli-tanglival, ideig-óráig pláne, sőt hosszú távon is, ha szalag melletti munka neked jó, lelked rajta! De találj egy olyan társat, akinek ugyanezek az ambíciói. Mert ha több van neki, akkor persze nem áll le veled - pláne ha te támadóan veszel pár ismerkedős kérdést.
Én antikapitalista vagyok, ami azt jelenti, hogy én nem veszem komolyan az olyan téma köröket, minthogy ki hol tart az életben, mi a célunk. Miért kéne nagyobb cél annál, hogy csak élni szeretnék boldogságban, békességben, szeretetben, tiszteletben?
Nem gyártósor mellett dolgozok, hanem egyszerű irodai munkám van és annyit szeretek benne, hogy nem hajtanak, nem túlóráztatnak és jól megélek belőle. De ezt nem tartom dicsőségnek. Magát a bérmunkát nem tartom sokra. Nem is beszélve arról, hogy mondjuk a minimálbér nagyon kevés ebben az országban ráadásul még meg is adóztatják azt és az átlag fizetés se sok. Ez társadalmi probléma és nem egyéni.
Számomra nincs olyan, hogy valaki előrébb tart, ez számomra nem verseny. Engem az se érdekel, hogy mit dolgozik, többet vagy kevesebbet keres e, csak az a fontos, hogy ne akarjon élősködni rajtam.
Ha valaki csak akkor tudna szeretni, hogyha valahol tartok az életben az a szememben nem több egy prostinál. Egy prosti miért fekszik le veled? Azért mert fizetsz neki. Egy felszínes csajszi mikor fogja azt hazudni, hogy szeret és mikor fog lefeküdni veled? Hogyha azt a materiális szintet hozod amit elvár.
válasza:Hahaha vicces vagy kérdező, antikapitalista de ugyanúgy dolgozol, egy fogaskerék vagy a rendszerben de legalább mindannyiunkat, akik máshogy élünk, lehülyézel. Fantasztikus táraság lehetsz! :)
Szíved joga ilyennek lenni, más meg mást vár el. Ha megszakadsz se lesz másként, amíg egy nonkonformista lányt nem találsz magad mellé - de lehetőleg olyat aki gyereket se akar, mert onnantól az antikapitalista nézeteid még komolytalanabbul hatnak, mert egy gyerekkel kell az anyagi biztonság.
A prostis hasonlaton szakadtam, gondolom az meg se fordult a piacellenes fejedben hogy a normális nők csak azt várják el a másiktól amit ők maguk is nyújtani tudnak, és ők se akarják hogy élősködjenek rajtuk.
Kérdező, magadban kéne helyreraknod sok mindent. Oké, légy antikapitalista, belső rendszerbomlasztó, különc, nonkonformista. Senki se állít meg. Hülyézd le magadban az emberiség nagyját, mert persze, csak te vagy helikopter. De minél hangosabban s agresszívebben hirdeted ezt, annál jobban elfordulnak tőled. kezeld előbb a frusztrációid, és aztán járj olyan társaságba, aki hasonlóan gondolkodik mint te. Viszont ha ott is ilyen agresszív h.lyegyerek leszel, az antikapitalista hölgyek se fognak komolyan venni. :)
válasza:"Miért kéne nagyobb cél annál, hogy csak élni szeretnék boldogságban, békességben, szeretetben, tiszteletben?"
Ez mind szép és jó, ezzel egyetértek, viszont kiegészítem azzal, hogy az EGÉSZSÉG a legdrágább kincs, azért viszont minden nap tenni kell.
Ha meg kapcsolatod van, akkor azért is napi szinten tenned kell.
Neked ezek a céljaid, oké. Elfogadom, de te is fogadd el azt, hogy KÜLÖNBÖZŐEK VAGYUNK, különböző célok fontosak másoknak.
Nekem még cél az, hogy 111 éves koromig egészségesen szeretnék élni, szeretnék egy lánygyermeket a páromtól, majd szeretnénk a gyerekünket szeretetben, békességben felnevelni, látni szeretném az unokámat, a gyerekem esküvőjét (amit például az én anyukám már nem élhet át, mert tavaly 56 évesen 12 éven át tartó daganatos betegségben meghalt), szeretnék még rengeteg könyvet elolvasni, könyvtárban dolgozom, a munkám imádom, és annyi sok könyv van már a listámon, hogy az csak na. :)
" hogy én nem veszem komolyan az olyan téma köröket, minthogy ki hol tart az életben, mi a célunk." "Engem az se érdekel, hogy mit dolgozik, többet vagy kevesebbet keres e, csak az a fontos, hogy ne akarjon élősködni rajtam."
Pedig ez is nagyon, de nagyon fontos.
De akkor gondolom egy utcaseprő roma csajjal is összejönnél, hisz lesz..rod, hogy neki mik a céljai az életben, neki talán nincs is, csak szaporodni és kb 10 gyereket szülni a segélyért.
" és annyit szeretek benne, hogy nem hajtanak, nem túlóráztatnak és jól megélek belőle. "
És vajon szereted-e? Kétlem. Remélem tudod, hogy kb 65 éves korodig akkor ezt kell majd csinálnod, ha nem váltasz egy másikra. Férfiaknál most ennyi a nyugdíjkorhatár.
"Ha valaki csak akkor tudna szeretni, hogyha valahol tartok az életben az a szememben nem több egy prostinál. "
Ez azért tényleg eléggé vicces.
Kérdező, mi a francért akarod leválasztani azt a részét az életednek, ami leginkább meghatároz téged? Ez is hozzád tartozik, alapvető dolog! Már eleve az, hogy irodista vagy, már azzal eljutottál valahova. Pl. lehetnél utcaseprő is, de nem vagy az.
Az, hogy pl. rájössz, hogy az érzelmi intelligenciád a béka s..gge alatt van, és fejlődni akarsz, mert a másik rávezet, na, ez fejlődés. És a másik látja benned az igyekezetet. De ha megelégszel, hogy érzelmi analfabéta vagy, kösz, a legtöbb inkább nem ismerkedik az ilyennel.
"Egyetlen állandó a változás maga." Hérakleitosz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!