Miért mondják a férfiak, hogy a nők a rosszfiúkra buknak, amikor gyakorlatilag a jó tulajdonságokkal lehet őket meghódítani?

"a srác/pasi/férfi olyan figyelmes és törődő volt végig, mindig igyekezett a kedvemben járni, mintha olvasott volna a gondolataimban, úriember volt, igazi nőnek éreztem magam mellette, kinyitotta az ajtót, le- és felsegítette a kabátomat, álomrandikat szervezett, (stb...) és teljesen beleszerettem, levett a lábamról..."

Úgy hogy baromi jó kamusok, simán eljátszák amire a nők vágynak, amíg el nem érik a céljukat. Aztán meg már 100 ból 90 esetben nem fogják elhagyni őket a "de egyébként jól megvagyunk" meg a "minden férfi ugyanolyan, úgy sem találnék jobbat" női kijelentések mellett...

Ahogyan én emlékszem, 20 év alatt senkinek sem mondtam olyat, hogy "én a rosszfiúkra bukom" (nyilván azért, mert ez nem igaz). De igen, volt olyan barátnőm, akinek nem kellett a nem elég helyes srác, nem kellett a nem elég izmos srác, nem kellett a nem elég gazdag srác, nem kellett a nem elég népszerű srác, és volt olyan, aki ezen kritériumok alapján befutó lett volna, de nekünk így elmondta, hogy ő inkább ilyen jófiú, és az neki nem kell, legyen kicsit rosszfiúsabb. Szóval tényleg van ilyen, a csaj amúgy abszolút nem buta, de hihetetlenül felszínes, nem csak ebben, sok minden másban is. :) (nem véletlenül szakadt meg a barátságunk)

De egyébként rajta kívül több példám nincs arra, hogy a nők kifejezetten rosszfiúkra buknának. Barátnőim kb 40%-a van kapcsolatban, és szinte kivétel nélkül mindegyikük rendes, kedves, aranyos, udvarias, csupaszív srácokkal. Akik szerintem egyébként baromi szerethető jelenségek is, legalábbis akikkel találkoztam, tehát így emberi értékek alapján is jó emberek, nem (csak) "jó pasik".

Szerintem ez a félreértés főleg a romantikus regények többségének és néhány sorozatnak a hozadéka. A fent említett barátnőm is sorra falta ezeket, és volt, hogy félredobott néhány könyvet, mert túl jó fiú volt benne a főszereplő pasi. Sok-sok ilyesmi könyvet olvastam, és 90%-ukban ilyen rosszfiú, helyes, kigyúrt (itt az oldalon előszeretettel 'alfahímként' emlegetett típus), mindenkit megkapó, megállapodni sosem akaró, alkalmanként tetovált/piercingelt (bár ez mondjuk csak az esetek 30-40%-a), általában érzelmileg 0 csávók voltak a főszereplő lány szerelmének tárgyai. És oké, volt, ami szerintem eszméletlen aranyos/jó könyv volt, igen, volt, akit közülük én is kedveltem, de mondjuk nekem egy idő után elegem lett belőle, hogy mindegyik ugyanolyan, másrészt ezek a srácok aranyosak voltak, de sosem ábrándoztam róla, hogy "ó, majd egyszer jön egy hasonló, és majd...". (jól van, olyan volt, aki elsőre bunkó volt a hősnővel, de később meg kiderült, hogy igazából egy úriember, na őt pl nagyon kedveltem, és nem is lett utána totál papucs, miután összejöttek. neki volt tartása meg így személyisége...)

Én amúgy azt vettem észre, hogy ezek a rosszfiúk nem is rosszfiúk igazából. :D Mármint, mindenkivel bunkók meg rossz dolgokat tettek, de ezeket csak elmondják, ez csak körítés, és igazából majdnem mindig az a vége, hogy összejönnek a főhősnővel és utána meg átmennek totál papucsba, csöpögnek a nyáltól, a többiekkel továbbra is bunkók, de a csajjal valahogy sose (vagy ha igen, akkor is csak az idő 50%-ban, amúgy meg bármit megtesznek érte és az egyetlen, amit tényleg bemutatnak, hogy de rosszfiú ez a srác, az az, hogy akárki ránéz a kislányra, máris összeverik...). Ami a csajt megfogja eleinte az: 1. jaj de szexi ez a srác, még meg sem szólalt de máris remegnek a térdeim; 2. valami váratlan segítségnyújtás/megmentés miatt kiderül a srácról, hogy jaj de nagy szíve van, és segített, és megmentett és hálás vagyok stb., na és e mellé társul a bunkózás, beszólogatás, de persze ezzel együtt az is, hogy "jaj hát nem is értem miért de azt mondta hogy a csúnya rossz xy nem bánthat és megvéd, nem is értem, miért csinálja jaj", a többi lánnyal meg simán csak bunkó és/vagy észre sem veszi őket, lekoptatja őket. És akkor szép lassan a keménygyerek rosszfiú kezd átmenni szerelmes tízévesbe, egyre aranyosabb a lánnyal. Szerintem ez nem azért vonzó a nőknek, mert (és itt most a külsőtől tekintsünk el, egy halálbunkó félistennel szerintem nagyon kevesen jönnének össze hosszútávra komoly kapcsolatra) bunkó a srác és nem foglalkozik velük, hanem mert pl ezekben a könyvekben a hősnő mindig különleges, egyedi kapcsolatban van a sráccal, a srác környezete meg nem. Tehát a lány különleges neki úgymond, legalábbis különlegesként kezeli a környezethez képest (pl mindenkivel bunkó, de a csajt meg is védi, a többi csajt meg letojja, az nem az ő ügye). És elolvassa ezt egy naiv, 13-14 éves lány, és igazából a legtöbben egy párkapcsolatban szerintem arra vágynak, hogy ami közte meg a partnere között lesz majd, az legyen különleges, érezze magát különlegesnek a másik fél, és így 13-14 évesen összemosódik a "különleges legyek neki" kép azzal, hogy "és legyen mindenki mással bunkó, najó, néha lehet velem is, de majd megváltozik a szerelmünk által". Szerintem ez hosszú távon baromi káros tud lenni, főleg, ha az illető nem elég értelmes, okos, és nem néz körül a világban, nem gondolkodik el rajta, hogy ez így mennyire életképes. Persze, oké, 13-15 évesen egy ilyen korszak nem árt, ha utána kinövi az ember mondjuk 18 éves korig, és nem gáz, ha olvas még ilyen könyveket, de tudnia kell megkülönböztetni a valóságot, a valószerűséget a fikciótól. (ha jól emlékszem, Arisztotelész különböztette meg a történetmesélést az irodalomtól. a történetmesélés egy történetet mesél el, ami megesett, egy egyedi esetet, egy példát. az irodalom pedig azt meséli el, ami a valószerűség törvényei által adott, hogy megtörténhet, ez az általánosat, az egyetemes igazságokat dolgozza fel. na most szerintem ezen történetek nagy része a fenti beosztás szerint inkább történetmesélés, mintsem irodalom)

De ugye sajnos vannak nem olyan okos (vagy mint pl a fenti barátnős példából is látszódó, elég okos, csak baromi felszínes) emberek, akik tényleg azt hiszik, hogy ez a valóság, és mivel a "különlegesnek érzem magam" kép társult a "bunkó a srác mindenkivel" képpel, ezért összekapcsolja az agyuk a kettőt, hogyha eleinte bunkó, meg másokkal bunkó, az nem baj, később, amikor kedves lesz velem, csak annál különlegesebbnek fogom magam érezni. És ezek a lányok főleg erre vágynak szerintem, és nem önmagában a bunkózásra meg a rosszfiúkra. De ez megint csak egy réteg, vannak másféle lányok, és közülük is rá fognak jönni sokan, hogy hol a hiba a gondolkodásukban. :)

Bocsi, hogyha hosszú lett, de igyekeztem pontosan összefoglalni a jelenség egy szerintem nagyon is lehetséges magyarázatát.

Mrs. PI:

Sok beszédnek sok az alja. :D

"Rossz tulajdonságokkal hogy a francba lehet hódítani? :D"

Úgy hogy külsőre bejössz a megfelelő nőnek. Annak a típusnak, aki a külsőért mindent odaadna. Hiába jössz be egy kis töltöttgalamb bölcsészlánynak, ha a személyiséged nem megfelelő, akkor lapát. Akkor is, ha ez a lány már 2 éve maszturbál szomorúan egyedül.

De ha egy magas státuszú méhkirálynőnek (plázacica, modell, stb.) jössz be, akkor az átmegy hisztis kislányba és addig teper érted, ármánykodik, amíg meg nem szerez magának, még ha barátnőd van is.

Ezt csak azok a férfiak tapasztalják meg, akik nagyon jól néznek ki (női szemmel) és több ilyen nő legyeskedik körülöttük. És még aki nem is megy el a végsőkig, az is aktívan tesz érte, hogy megkapja ezt a férfit.

Ők védekezésből veszik fel a rosszfiú image-t, mert máshogy nem tudják levakarni magukról ezeket a nőket. És innentől esnek áldozatul nekik olyan nők is, akiknek elég lenne egy "Szép volt, jó volt de ennyi volt." is de helyette inkább bunkóznak a nő pedig megpróbálja megmenteni azt amit ő kapcsolatnak hisz.

Az átlag férfiakat ez a probléma sajnos nem érinti.

Sokan élnek abból, hogy meg akarják magyarázni, hogy bárkiből lehet álompasi és megtanítják csajozni. De ez valójában mind a pénzről szól. Nem azt mondom, hogy nem lehet személyiségfejlesztéssel eredményt elérni, de ez a "legyél rosszfiú" olyan, mint mikor a Csivava megugatja a Bernáthegyit.

Aranyos meg cuki, de igazából nem fogják komolyan venni.

A rosszfiú attól lesz rosszfiú, hogy már kamaszkora óta háremben lógtak körülötte a nők.

És igen, vannak kivételek, akik ennek ellenére se lesznek azok (sokszor neveltetés miatt), nekik szintén megvannak a maguk problémája, hogy más nők feldúlják a kapcsolatukat, állandó féltékenység van a kapcsolatában, mert a párja is látja, hogy bárhova megy, mindenhol flörtölgetnek vele a nők, pénztárban, villamoson és retteg, hogy a munkahelyén mi lehet és miért hívogatja állandóan még késő este is a főnöknője...

A rosszfiú attól rosszfiú, hogy alkalmazkodik (evolúció) és kialakítja a KÜLSEJÉNEK LEGMEGFELELŐBB TÚLÉLÉSI STRATÉGIÁT.

A jófiú pedig szintén attól, hogy alkalmazkodik és ő is kialakítja a külsejének legjobban megfelelő túlélési stratégiát. Avagy találni valakit, aki mellett papucs is lehet akár (nem vágy, hanem kényszer), csak legyen már valakije, mert éveken át semmi nem jön neki össze, míg a rosszfiúnak hetente egy beesik.

Azért mondják ezt mert vannak sokan akik amúgy néha fáradtak, lusták, néha semmi motivációjuk, nem kockázatnak semmit, de ha valaki beléjük köt, pimaszkodik velük finoman, akkor az kicsit kimozdítja őket mert vissza akarnak vágni, feléled a harci kedvük, életre kelnek. Ez néha nálam is megfigyelhető, ilyen szempontból a párom is jó hatással van rám mikor kötekszik. De ő amúgy jószívű, de tény hogy tud bunkózni.

Van aki meg annyira motiválatlan, hogy csak a nőcsábászok tudják felkelten az érdeklődését. Ők is sokan vannak. Unatkoznak az életükben az ilyenek valószínűleg. Ugyanennek van férfi megfelelője is, mikor az ingerküszöbét csak a ribizlik vagy érzéketlen nők mozgatják meg, akik aztán átverik.