Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Igaz az, hogy a "jégkirálynők" a legérzékenyebb lelkű nők?
Úgy gondolom, a sorozatos csalódások hatására ölti egy lány/nő magára ezt a fajta attitűdöt, és onnantól kezdve már nagyon megválogatja, kiket enged közel magához - de akinek sikerül a bizalmába férkőznie, az egy igazán értékes embert ismerhet meg, hatalmas szívvel és lélekkel.
Szerintetek lehet ebben valami? Azért emelnek falat maguk köré, mert úgy vannak vele, hogy csak az arra leginkább érdemes emberek számára nyílnak meg? A "kemény" imidzs mögött pedig igazából mindig egy kivételesen érzékeny, szenzitív ember húzódik meg?
Aki nőként úgy érzi, ez a típus: nálatok is ez van a dolog mögött? Hogy a túlontúl érzékeny(pozitív értelemben) lényeteket így próbáljátok leplezni, tehát aféle "pajzsként" szolgál? És férfiak: volt már, hogy nagyon kellemesen csalódtatok egy ilyen típusú nőben?
Lelki nyomorultak?? Ugyan menyjetek már :D
Kérdező nem feltétlen, ismerek itt olyan nőt, aki ezt játsza, de fél év után is és nem csalódások miatt, hanem mert ilyen szimplán, nem tudom, hogy a valóságban kedves e az emberekkel, vagy csak a gyakorisokkal olyan amilyen, bár nem csodálkoznék, mert gyakorin a férfiak háát...
Az egyik kedves barátnőm pont olyan, amilyet leírtál. :) Egy az egyben illik rá (bár velem nyilván nem jégkirálynő, majdnem egy éve barátok vagyunk és sok a közös bennünk, hamar kialakult a bizalom meg ilyenek). Szóval igen, ez egy lehetséges eredettörténet a "jégkirálynő fenotípusra".
Amúgy én is nagyon sokszor ilyen tudok lenni, de nálam alapvetően nem a sebezhetőség palástolása, szimplán limitáltak az érzelmeim (és inkább azt a keveset se kezelem, majd egyedül lerendezem, nem másokra tartozik). Akit mondjuk megszeretek, azokhoz nagyon ragaszkodom már, ez igaz, de sajnos velük sem vagyok mindig túl kedves, de elmondásuk alapján azért kifejezem feléjük, hogy igenis fontosak nekem. Viszont közelebbi ismerőseimmel, barátaimmal sem veszek 180 fokos fordulatot, bizonyos elemek (a legtöbb) megmaradnak, csak onnantól tényleg figyelek az emberekre, arra, hogy ne távolodjunk el, mert felismerem, hogy igazán értékes emberek és a barátságunk is az, szóval nálam talán nem az megy, hogy összebarátkoztunk és elolvadt a jég, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy formátlan tömbből szép jégszobor lett. (ami néhol még mindig szúr, de azért szép)
Ezek alapján szerintem sok út vezethet oda, hogy valaki nem az a kifejezetten vidám lányka típus, és igen, amit leírtál, az a jelenség egy részét valóban jól magyarázza. :D
Nem.
Lelki nyomorékok.
Egészséges ember képes kifejezni az érzéseit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!