Ma már nem igazán léteznek őszinte szereteten alapuló párkapcsolatok?

"" Kedves Edina " Hozzáállása tipikusan lelketlen--Tudjuk be a fiatalságának !"

Ez a kedvenc kommentem, esküszöm. :D Ha meg mersz fogalmazni ellenvéleményt, lelketlen vagy, és a végére kegyelemdöfésként még azt is odaszúrjuk, hogy "te mocskos fiatal" (mert ez már önmagában is egy szitokszó, nyilván).

Hat a mienk biztos érzelmeken alapul, egyikünk se gazdag :-) De megvan mindenünk....nem cserélném az anyagi téren gazdagabb fiatalabb éveimre, van összehasonlítási alapom már melyik okoz valódi boldogságot.

Nekem a nagyszüleim 66 évet éltek szeretetben....és mást is ismetek, akik nem érdekből házasodtak.

Ha beszélgetnél idősebbekkel tudnád, hogy ez csak a múlt megszépítése. Nagyon nem volt ez ennyire idilli. Az egyik nagymamám sem tudott elválni, mert kiátkozták volna őket. Belekényszerültek egy rossz házasságba, mert 17 évesen már férjhez kellett menniük. Aki elérte a 19-et már vénlány volt és csúfolták a faluban. Megvetette őket a család és a társadalom is.

A dédim olyan történetet is mesélt, hogy egy lányt férjhez akartak kényszeríteni, mert földszomszédok voltak a szülők és az milyen jó, mert akkor nő a föld stb. A lány kútba ugrott inkább, mert mást szeretett.

A parasztságban is a földet nézték, meg hogy hány testvére van, divat is volt az egykézés. A polgári világban is nézték, hogy ki a jó parti. Az arisztokrata réteg is csak egymás között házasodott, aki nem azt kitagadták. A legtöbbször a szülők vagy családtagok boronálták össze a párokat, akik nem is ismerték meg egymást, mert állandóan ott ült a gardedám. Párat leveleztek és mehettek az oltárhoz. Ebből néha jó házasság sült ki, de a legtöbbször nem.

A megcsalás is állandó volt. A saját felmenőim is volt nőcsábász férj, de elnézte a felesége, mert nem ivott.

Ha megnézel régi társkeresési hirdetéseket, mondjuk a 30-as évekből rájössz, hogy mi a szitu. Nőknél feltüntetve a hozomány, férfiaknál a jövedelem. Gondolom ez is az őszinte szereteten alapuló kapcsolat kezdete nem?

Szerintem pont manapság van nagyobb hangsúly az érzelmeken, és ebben a kölcsönösségen, mert már nem mások döntenek erről helyettünk, és igenis szeretnénk jól érezni magunkat a párunkkal. Nyilván ez nem teszi könnyebbé a dolgot.

Anyám falujában történt szakítás utáni gyilkosság, ráadásul igencsak kegyetlen módon (nem akarod tudni a részleteket), a fiú szülei elintézték, hogy ne börtönbe kerüljön, hanem az ő gyámságuk alá, most megölte a már idős apját, mert összevesztek valamin...

Anyai nagymamám anyja azért nem ment férjhez újból a férje halála után (nagyanyám akkor 5 éves volt), mert neki rossz mostohaapja volt gyerekkorában, és nem akarta ezt kockáztatni a saját gyerekeivel. Vajon milyen házassága lehetett az üknagymamámnak? Nem gondolnám boldognak.

Apám egyik nővérének a férje alkoholista lett, mert képtelen volt feldolgozni egy munkahelyi sérelmet, és az italhoz nyúlt (addig nem volt gond vele), aztán verni kezdte a feleségét meg a gyerekeket, nagynénémet úgy menekítette tőle a család, de ehhez kellett az összefogásuk, a közös gyerekek meg sajnos sérültek pszichésen a hülyévé vált apjuk miatt.

Úristen és a linkelt kép alatt mennyi primitív hozzászólás van...sokuk még a költői kérdést sem érti, és azon is hőbörögnek. :DDD Amúgy mindent leírtak eddig.

A nagyapám agresszív alkoholista volt és nagymamám nem mert tőle elválni, mert akkor mit szólnak a faluban+neki nem volt egzisztenciája nagyon...apám és nagynéném így nőttek fel.

Az apám később a traumák hatására is öngyilkos lett.

Nagynéném meg teljesen bekattant.

Ja régi szép világ.