Rólam nem kérdező, csak a gyerekéről beszélő nővel van esély asszertív párkapcsolatra?

Előre bocsátom, nem vagyok hímsoviniszta, nem vagyok gyermek- és anyaságellenes, megértem, hogy a nőnek a gyermeke az első, ezzel nincs is baj.

A kérdés pusztán annyi, hogy érdemes-e energiát tolni a dologba, lehet-e ebből bármi értelmes, vagy felejtős a következő együttállás esetén?:

Összejelölés, egyezés, kapcsolatfelvétel. Majd telefon. A hölgy szimpatikus, nem is tagadja, hogy van gyereke, én is ezzel tisztában vagyok, elkezdünk beszélgetni.

Fél óra alatt én már tudom, hogy mennyi idős a gyerek, melyik szülőre hajaz, miért nincs apja, mennyi idős a kutya, honnan hozta, milyen jellemű a kutya, megtudom, hogy a lány mit szeret enni és mit nem, megtudom, hogy a kávét nem szereti, hogy dohányzik, de csak ritkán és módjával, megtudom, hogy honnan van a ház amiben lakik, megtudom, hogy mivel járt a felújítás, megtudom, hogy a gyereknek mik a kedvenc szórakozásai, megtudom, hogy a csaj a kutyának is külön főz, sőt megtudom, hogy mit.

Ő az alábbiakat tudja meg rólam: melyik településen lakom, mit dolgozom, nem dohányzom, de a kávét szeretem. És ennyi.

Nem vagyok sem önző sem kötekedő, de miért érzem azt, hogy a csajt kúvára nem érdekli velem kapcsolatban semmi? Nem kérdez, ha elkezdek valamit, nem hallgat meg, ellenben ő tolja a dolgait, közben messengeren egy vaalag fotó a gyerekről, hogy "ő az egyetlen szerelme".

Ki mennyire lát ebből életképes kapcsolatra való kilátást? (Mondom, önmagában az, hogy anya, az nem baj, tudom tolerálni. Még az alkalmi cigizést is. Ja és érdekes, hogy ő írt rám, ő kezdett bele a kapcsolatfelvételbe.)