Valóban a férfiak többsége anyuka pici fia?

Vannak ilyenek szép számmal. De hogy a többség? Ez kb. pont olyan lenne, mint a nők és apáik kapcsolatáról is ezt bemondani, csak mert vannak páran akik még középkorúként is apcihoz szaladnak mindenféle dolgokkal.

De a többség pont hogy törekszik egy egészséges kapcsolatra a szüleivel... Amennyiben ezt lehet. Mert tudok olyat ahol NEM. Ahol anyuka eljátszotta a hattyúhalált mikor a fia a barátnőjéhez költözött és mikor ez nem ért célt, akkor az illegalitás határán álló eszközökhöz nyúlt (emberrablás). Ez addig ment amíg meg nem unta a pár. 55 évesen még mindig anyuka hatalmában van és ez már így is marad. De nevetséges az a szolgai engedelmesség amivel vonul utána a boltban...

De az ilyenek többségnél 2 ember kell ehhez. Egy hatalommániás-mártírkodó anyuka és az engedelmes-pipogya kisfia vagy egy mindenturaló apuka vagy a "kis ez meg az kéne apuci" kilánya...

Mindenre láttam már példát. Többségét sajnos a rokonaimnál. Mázli, hogy én vagyok a különc rokon aki közepes viszonyban van a többséggel. Na jó, néha jól jön egy olyan akinek én vagyok a kedvence (nagyanyám), de nem akarom nagyon kihasználni.

De olyat is láttam, mikor a srácnak az apja a isten és MINDENBEN rá akar hasonlítani. Már most olyanok, mintha testvérek lennének...

És olyat is amikor a nő nem volt más, mint az anyja szatellite, azonnal az ő véleményét szajkózta mindenben és az anyja uralta a tetteit is.

Először is: a szüleinél lakik =/= anyuci pici fia. A szüleimmel lakok, de gondoskodok magamról 100%-ban anyagilag, ahogy a házimunkától sem esik le a gyűrű. Anyám pedig abszolút 0 befolyással rendelkezik a magánéletemre, kezdve azzal a résszel, hogy még csak nem is túlzottan jó a kapcsolatunk. Ennyit a kis elméletedről.

Hogy miért nem költöztem még el? Csak a közelmúltban sikerült egy jobban fizető állást találni és előbb mások a prioritások, mint az, hogy most azonnal költözzek. Például szeretnék megvalósítani dolgokat, amire korábban nem tellett: jogsi, stb. Igaz, nem vagyok 30, 28 leszek csak. De akkor sem igaz az állításod. Jóllehet ismerek olyat is, ostobaság általánosítani. A mai lakás és albérlet árak mellett pedig, aki nem mondjuk az IT szektorban dolgozik, vagy diplomás egy jól fizető állással, bizony fel kell kötnie a gatyáját. A korábbihoz képest elég jól keresek és megnyíltak előttem lehetőségek, de nekem nem görcsös mániám a különköltözés egyedül, csak azért, hogy egyesek ne hurrogjanak le. Eljön majd az is, de nem prioritás.

Rám is mondták már "anyuka pici fia", az ok viszont amiért nem költöztem el eddig, hogy faterom szeret italozni (az év minden napján részeg) és előszeretettel támad édesanyámra.

Pár éve jól elkalapáltam, az óta a fizikai támadások megszűntek, helyette van 3-4 órás verbális észosztás, őrjöngés...

Évek alatt sem bírtam rávenni édesanyámat, hagyja itt ezt a b***rmot, szerintem Stockholm-szindrómában szenved!

Takarítom a saját lakrészem, főzni is tudok (,de nem valami jól), bevásárlást és számlákat is részben fizetem.

Az életképtelen, önállótlan, nem költőztem még el pedig férfiatlan viselkedés, anyuci pici fia, mamahoteles, stb. jelzőt viszont ismeretlenül is rám süti a nők 99%-a amint megtudják, hogy a szülői házban élek.

Most komolyan, attól anyuka pici fia mert otthon lakik, fizeti a számlák felét, besegít stb. és közben saját lakásra gyűjt és nem akar devizahitellel egy életre eladósodni, sem főbérlő zsebét tömni azzal a pénzzel amit félre is tehet? Akkor igen, anyuka pici fia vagyok. (31/F)

Könnyű magas lóról beszélni, aztán ha megkérdem "a te lakásod honnan van?" a válasz legtöbbször : "örököltem", vagy "párommal közösen vettük" vagy "párommal élek neki van háza" vagy "Felvettem 50 évre egy hitelt amit amíg élek fizetnem kell".