Miért gyakoribb a női es nő mint a férfias férfi?

Hát nézd. Tudom mi a betyárbecsület és nem 18-20 éves koromra kellett belém tiszteletet és jómodort verni. Mikor én lettem volna katona, már nem kaptunk behívót. Akkor lett volna fél év vagy valami ilyesmi.

Ami sztorikat meg hallottam azoktól aki volt, az annyi, hogy 1. 2. hét valami szívatás az öreg katonáktól/tisztektől, ami eztán csak pár zűrösebb emberke esetén marad. Amúgy meg alapkiképzés, őrszolgálat, ha van valami katasztrófa, akkor homokzsák pakolás, egyébként meg seftelés, jogsiszerzés, körlettakarítás, lébecolás. Ezeket nem én találtam ki, hanem különböző korú ismerőseim mesélték, akik voltak katonák. Az egyetlen katona akit ismertem és azt tette katonaként, amire egy katona való volt, az a nagyapám volt a 2. Vh-ban.

Ahogy mondtam... tudom mi a tisztelet, tudok lőni, tudom mi a balra át, tudok menni megpakolva akár egész nap, meg tudok tölteni egy zsákot homokkal és tudom mozgatni, ha kell, tudok egy helyen grasszálni és ellenőrizni, hogy minden rendben van-e (jelenleg is ezt csinálom), a körletem (otthonom) magam takarítom, az egyenruhám (öltözéke) magam mosom és vasalom, az ételem magam készítem el, anélkül, hogy parancs a adnák vagy kiabálnának velem. Ha behívtak volna vagy behívnának, szerintem nem lenne különösebb gondom, de hobbiból vagy megfelelési kényszerből nem fogok bevonulni. Enélkül is ember és férfi vagyok, neked meg természetesen jogod van ezügyben mást állítani, ahogy nekem is leszarni.....uram! o7

32/f

Sok szülő elkényezteti a gyerekét, mindent megcsinálnak helyettük (pedagógus anyám például simán meg tudta mindig mondani, hogy melyik otthonra kiadott fogalmazást írta a szülő és melyiket a gyerek), így azok felnőttként sokszor megragadnak kamasz szinten, én ezt látom problémának.

Ha házimunkára nevelésről van szó, akkor sokszor ezt a lányokra hárítják a családokban, a fiúkat meg hagyják játszani, mert még mindig ott a régi berögződés, hogy a házimunka a lányok dolga. Az én családomban azért ebbe bevonták öcsémet is, sőt, ő volt elég kíváncsi, hogy érdekelje például a sütés, főzés, egyszer, még pici korában majdnem leégett miatta a lakás, mert meg akarta lepni az ősöket, és tortát akart sütni, csak nem tudta, hogyan kell kezelni a gáztűzhelyt. Tehát nálunk nem alakult ki ez a probléma, öcsém férfiként, felnőttként is megállja a helyét, és azt látta, hogy a házimunka közös háztartásban közös, egyedül is probléma nélkül ellátja magát. A lányok a korosztályában kedvelik.

Azért definiáljuk, mik a "nőies" női, illetve "férfias" férfi tulajdonságok!

Férfi színtéren nincs nagy változás az elmúlt évszázadokhoz képest: legyen határozott, magabiztos, vezető jellemű, fizikai fellépésében is "legyen valaki".

Nőknél viszont az elmúlt évszázadban sokat változott a helyzet. Ha olyanokat mond valaki, hogy "a nő legyen gondoskodó, odaadó, érzelmes" (klasszikus női szerepek), akkor ahhoz valami rossz mellékíz tapad, mintha hímsoviniszta disznók beszélnének csak ilyet. Ilyenkor jönnek a hasonló válaszok: "Nem az anyukája akarok lenni a pasinak, hanem a barátnője!" "Nem leszek cseléd" stb.

Tehát a "nőies nőiség" kritériumának listájáról az utóbbi időben kikoptak a klasszikus kívánalmak, és szinte csak a külsőre vonatkozó elvárások maradtak meg. Míg férfiaknál továbbra is ott vannak a jellembeli elvárások. Egy rövidebb listának könnyebb megfelelni: ha egy nőnek átlagos testalkata van, jár fodrászhoz, sminkel, és szakadt munkásnadrág helyett ad annyit magára, hogy mondjuk a H&M-ből vegyen pár divatos cuccot, akkor más nőies nőnek számít. Férfiaknál meg ott figyel a listán a határozottság, magabiztosság, dominanciára törekvés, izmosabb testalkat stb.

Ja, még valami: a fiúgyerekeket 0-18 éves koruk között 90 %-ban nők nevelik. Otthon anya van gyesen, aztán óvodában óvónéni (véletlenül sem óvóbácsi), általános iskolában tanítónéni... középiskolában már van egy-két férfi tanár.

De a nemi jelleg kialakulása szempontjából legfontosabb időszakban a fiúgyerekek szinte kizárólag nőkkel érintkeznek, tőlük tanulják a viselkedésmintákat. "Légy jó, ne ugrálj, maradj csendben, nem szégyelled magad...." Büntetik a fiúk közötti egészséges versengést is, ami pedig a társadalomban történő konfliktusok kezelésére is felkészítené a srácokat.

Utolsó, igazad van. Sajnos nem sok férfi választja ezeket a szakmákat. Tanító szakon végeztem, 3 srác végzett és 40 lány az évfolyamon, az óvodapedagógusoknál még rosszabb volt az arány, 50 lányra 2 srác.

Egyébként több okból sem lehet hagyni, hogy a fiúk verekedjenek. Senki sem akarja, hogy az ő felügyelete alatt legyen komoly baleset. Másrészt ha arra jön a szülő (90%-ban anyuka, nagyon kevés apa jön) a gyerekért hogy az épp verekszik, teljesen jogosan van kiakadva, hogy nem figyelünk oda rá. Harmadrészt arra törekszünk, hogy a konfliktusokat ésszel és ne erővel oldjuk meg.