Ha egy férfinak azért nem voltak még kapcsolatai, mert nem talált még kölcsönös vonzalmat, nem akarta beérni bárkivel, azzal nincsen semmi baj?

Miért lenne ezzel baj?

Inkább az a baj, ha valaki társfüggő, és bármi áron keríteni akar valakit, csak hogy ne legyen egyedül..

EZ egy furcsa dolog, mert máshogy látom ezt a a helyzetet. Jó régen amikor még élt a nagypapám adott néhány hasznos tanácsot amit akkor nem értettem, de most már belátom, hogy bölcs ember volt.

A párkeresést a horgászáshoz hasonlította, azt mondta, hogy először ki kell fogni néhány kisebb halat ahhoz hogy később a nagyobb hallal is elbánj. Persze furcsa hasonlat, de van alapja. Mindenféle tapasztalat és rutin nélkül nagyon nehéz partnert találni a mai világban, főleg férfiként. A nők elvárják, hogy magabiztosak legyünk és pontosan tudjuk mit csinálunk. Vannak olyan emberek akik minden kapcsolatnak úgy mennek neki, hogy az lesz az igazi és bekötött szemmel járnak, és vannak azok az emberek akik a végletekig próbálkoznak bízva abba, hogy a nagy számok törvénye képen egyszer majd sikerrel járnak. Egy dolog biztos, amíg nincs összehasonlítási alap, amíg nem tudsz elfogulatlanul mérlegelni addig pusztán szerencse kérdése kivel hoz össze a sors.

#6

Milyen tapasztalatot tud összeszedni egy férfi egy MÁSIK nővel, ami a velem való kapcsolatban releváns lesz? A velem való kapcsolathoz engem kell megismerni, "kitapasztalni", nem valami másik nőt... És ez mindenkire vonatkozik.

Nincsen baj azzal amíg nem éred be akárkivel, viszont azt furcsának találom ,hogy tényleg egy nő se volt az életedben akivel szívesen ismerkedtél volna és párkapcsolat lett volna a vége.

Nekem olyannak tűnik ez mintha válogatnál eléggé. Aki válogatós az pedig sose lesz boldog, mindig csak válogatni fog , de nem áll le egy nőnél sem. Ismerek ilyet lányban, ő még szűz. Lett volna esélye akár csak egy randira de neki csak az a pasi kellett volna aki foglalt és persze ő már tökéletesen is nézett ki, csak a pasi meg rá se nézett barátnőmre. .meg volt barátnője is. Az ilyenekkel egy probléma van: álomvilágban élnek, a való életben meg boldogtalanok mert nem találnak magukhoz illő személyt, mindenkit a kis álomvilágbeli hercegükhöz/hercegnőjükhöz hasonlítanak, vagy találnak valami kritikát és inkább le se állnak vele , élnek tovább az álomvilágban az elképzelt álom pasijukkal,barátnőjükkel. Amivel nincs baj ha te jól érzed magad így. Ha viszont rossz érzést okoz gondolkozz el rajta hogy valóban a másikban van e a probéma, vagy inkább először a problémát magadban kéne meglelned és megoldanod azt...hogy végre a való életben is találj boldogságot mással.

Véleményem szerint semmilyen véglet sem jó. Sem a mindenkinél bepróbálkozás, összeállás, csakhogy legyen az ember mellett valaki, sem évtizedekig egy idealizáció megtestesítőjét keresni.

#6

"Milyen tapasztalatot tud összeszedni egy férfi egy MÁSIK nővel, ami a velem való kapcsolatban releváns lesz?"

Önismeretet. Még sok mást is, de az önismeret pl pont segít abban amit #8 nagyon szépen leírt, hogy ne álomvilágban élve 40 éves koráig keresse az ember az álompárját.