Hogy/hol lehetne ismerkedni olyan lányokkal, akik szintén nem szerenej buliba/egyéb rendezvényekre járni, inkább elvonuknak a világtól, csendesebbek?

Nos a leszólítások fogadtatása nagyon vegyes.

Amikor buszon odamentem az exemhez, akkor már fél éve buszozós társak voltunk. Egy busszal jártunk be a városba. Mindig tudtam, hogy ott van, de sosem érdekelt. Vokt pár jó húzása pl. átadta a helyét az idős néninek, lesegítette a babakocsit egy kismamának, amit én megjegyeztem, és így számon tartottam őt. De ennél tovább sokáig nem mentem. Aztán úgy alakult, hogy alig volt hely a buszon. Felszállt a srác is és nézte hova ülhetne, én meg kalimpáptam neki, hogy ide üllhet, nagyon örült. Akkor butatkoztunk, beszélgettünk és kb 3 hónapig ilyen ülés szövetségben voltunk, meg dumáltunk, amikor volt egy rendezvény és elhívott, hogy szívesen lógna velem. És a többi haladt a maga ütemébe tovább, míg össze nem jöttünk.

A másik történet picit viccesebb. Rohant lélekszakadva egy srác a belvárosba. Míg elém nem ért. Akkor kiszúrt és kétségbeesetten lérdezte az időt. Mondom az időt. Akkor szentségelt, hogy lekéste a buszát. Ott akart szegény pára megpusztulni, megkínáltam ásványvízzel (ez nyáron volt iszonyú meleg időben), megoérdeztem mikor megy a legközelebbi busza, válasz:nem tudja. De kisült a pályaudvart sem tudja merre van. Akkor mondom arra megyek elkísérem. Közben ő hálálkodott, közben beszélgettünk. Végül úgy válltunk el, hogy nem engedtem kifizetni a vizet (szívesen adtam) így hogy egyszer még meghálálja a kedvességem, elkérte a számom. (megadtam nagy nehezen)

2 hétre rá felhívott és lelkesen ecsetelte nekem mi történt vele, merre járt mintha 1000 éve haverok lennénk... meglepődtem. Nem tudtam hova tenni ezt. A monológ vége az volt, hogy elhívott a munkahelyére, mert multkor elmondtam hogy reménytelen kávé függő vagyok. Ő meg épp barista lett. Oda is szoktatot a kávézóba, néha már ott is tanultam. Akkor ezt látva megkért, hogy segítsek neki, mert nem megy a matek. Így jutottam be a lakásába ahonnan már nem távoztam csók nélkül...

A többi már történelem.

Szóval az utcai ismerkedéseknek is mindig volt valami előtörténete. Már "ismertem" a férfit valahol, láttam stb.

Egy idegen ember ha leszólít a pillanatnyi szeszélyemnek van kitéve. Ha jó napom van szóba állok vele, ha nem lerázom. Plusz a direkt ismerkedős szövegek sem tetszenek, mert olyan kétségbeesettnel tűnik az egész.